Túlérzékeny, irritábilis bél szindróma (IBS) igen gyakori - bár sokszor nem felismert - betegség. Egyes statisztikák szerint a hasi panaszok miatt orvoshoz forduló betegek mintegy felének ez a baja!
A tünetek igen változatosak: teltségérzés, puffadás, gázos belek, korgó-morgó has, émelygés, fájdalom, ami lehet enyhe, egész hasat betöltő, de lehet görcsös, vándorló, sőt éles, egy pontban megjelenő is. Jelentkezhet hasmenés, székrekedés, vagy akár a kettő váltakozása is. Látható, hogy a tünetek mindenféle hasi betegség tüneteit utánozhatják, és igen változatosan jelennek meg.
Éppen ezért az orvost a panaszok nagy nehézségek elé állítják, hiszen a gyomor- bélrendszer mindenféle szervi betegségét ki kell zárnia. A túlérzékeny vastagbél ugyanis egyértelműen funkcionális betegség, hátterében semmiféle szervi eltérést nem lehet kimutatni.
A betegség hátterében a gyomor- bélrendszer érzés- és mozgászavara áll. Az érzészavar azt jelenti, hogy a hasban, főként a vastagbelekben található nyomás- és fájdalom-érző idegvégződések (receptorok) ingerküszöbe lecsökkent. Így a beteg olyan ingereket is megérez, sőt fájdalomként él meg, ami más ember számára nem érzékelhető, vagy legalábbis nem tudatosul. Ilyen például a belekben képződő gázok feszítése.
A másik ok pedig a gyomor és a belek mozgászavara. A gyomor esetében ez azt jelenti, hogy fala nem tud kellőképpen ellazulni, ezért a beteg már kis mennyiségű étel, vagy akár egy pohár víz elfogyasztása után teltséget érez. Máskor a belek mozgása nem kellőképpen összerendezett. Gyakoribbak a helyi körkörös összehúzódások, ami görcsös fájdalmat okoz. A görcs a has bármely pontján jelentkezhet, ezért az IBS szinte valamennyi emésztőrendszeri betegség tüneteit utánozhatja a fekélytől az epekőbetegségen át egészen a vakbélgyulladásig. Előfordul, hogy a bélfal egy szakasza tartósan összehúzódik, ez is fájdalommal jár, és a béltartalom előrehaladása is akadályozott, vagyis székrekedés jelentkezik. Máskor a bélfal az előrehaladó ún. perisztaltikus mozgás fokozódik, ami hasmenéshez vezet.
A betegség hátterében leggyakrabban tartós szorongás áll. Ez - tapasztalatom szerint - elég gyakran egzisztenciális szorongás. A betegek általában igen lelkiismeretes, megbízható emberek, akik önhibájukon kívül valamilyen formában egzisztenciális válságba kerültek. Az utóbbi években számos olyan betegem volt, aki a privatizáció, átszervezések, leépítések miatt éveken át rettegett munkahelye elvesztésétől. Mások - már a munkahely elvesztése után kényszervállalkozóként próbáltak meg helytállni, és folyamatosan attól féltek, nem találják meg helyüket a számunkra idegen gazdasági környezetben, alkalmatlannak bizonyulnak, és önmagukat, családjukat anyagi végromlásba döntik.
A betegek gyakran túlérzékenyek, kevés az önbizalmuk, és hajlamosak mások szavait, tetteit ellenük irányuló fenyegetésként felfogni. A világot veszélyesnek, ellenségesnek élik meg, de kerülik az összeütközést, a konfliktust. Negatív érzéseiket, szorongásukat mélyen magukba zárják. A fölhalmozódott érzelmi nyomás végül felborítja a vegetatív idegrendszer egyensúlyát, és bélműködési zavarokhoz vezet.