A székrekedés emésztőszervi betegség (pl. vastagbélgyulladás, bélelzáródás, daganat) tüneteként is jelentkezhet, leggyakoribb oka azonban a helytelen (rost- és folyadékszegény táplálkozás, a mozgásszegény, ülő életmód és a stressz.
Fontos azonban tudni, hogy sok tévhit él a székürítéssel kapcsolatban. Sok egészséges embernél csak 2-3 naponta van székürítés, míg másoknál naponta 2-3-szor is; ez nem kóros, semmi problémát nem okoz.
Mégis, a krónikus székrekedés népbetegségnek számít, egyes statisztikák szerint a nők 35%-a, a férfiak 10%-a hajlamos a szorulásara. Az emberek csaknem negyede használ többé-kevésbé rendszeresen hashajtót. Pedig sok hashajtó görcsöket, hasmenést okozhat, és a tartós szedésük hozzászokáshoz, bélkárosodáshoz is vezethet.
Miközben könnyen elhisszük - sokunknak van róla saját élménye is - hogy a szorongás, a stressz hasmenést okozhat, addig székrekedés pszichés háttere korántsem ennyire közismert. Azt még elfogadjuk, hogy a hajszás reggeli munkába indulás, az utazási stressz, az illemhelyek nem mindig hívogató állapota szorulást okozhat. (Hány külföldi nyaralás, vidéki kikapcsolódás örömteli perceit zavarta meg makacs kellemetlen székrekedés, melynek oka nem más, mit hogy idegen, s talán nem is makulátlan illemhelyen kellett végezni a "dolgunkat").
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a nők között több mint háromszor olyan gyakori a székrekedés, mint a férfiaknál? A nőknél minden bizonnyal nagy szerepet játszik a hajszás reggeli munkába indulás, pontosabban a túlzott felelősségérzet. A nők nagy része ugyanis úgy érzi, hogy ő felelős azért, hogy a család minden tagja időben felkeljen és elkészüljön. Nem marad ideje önmagára figyelni, s így gyakran elnyomja - vagy észre sem veszi - a székelési ingert.
A szorongás tehát nemcsak hasmenést, hanem székrekedést is okozhat. Erről szól Sári története...
A székletnek, székürítésnek mély és szerteágazó szimbolikus jelentése is van. Az ürülék, egyrészt szenny és mocsok, s mint ilyen, az agresszió kifejeződése lehet. Erre több olyan kifejezés, nyelvi fordulat utal, amit haragunk, dühünk kinyilvánítására használunk, mint a "le van…", "teszek rá", "kinyalhatja…" stb. A székrekedés tehát ebben a vonatkozásban az agresszió gátlásaként fogható fel. (Ezen a ponton a finomabb lelkű olvasók elnézését kell kérnem. A téma sajnos olykor elkerülhetetlenné teszi a nyomdafestéket nem tűrő szavak használatát. Túlzott finomítással pontosan a lényeg sikkadna el.)
Jóval nehezebb elfogadni, hogy a széklet egyúttal az érték, a pénz, az ajándékozás szimbóluma is lehet. A szólások, mesék világa itt is segítségünkre lehet. Emlékezzünk csak az aranyszamárra, amelyik ürülék helyett aranytallérokkal ajándékozza meg gazdáját. Ürülékbe lépni ugyan meglehetősen kellemetlen, a néphit szerint mégis szerencsét jelent. És gondoljunk csak bele, mi az első "ajándék" amivel a 2-3 éves kisgyermek "megajándékozza" szüleit? Hogy tudnak örülni a kis, barna, korántsem ibolyaillatú kupacoknak, ha a gyermek végre nem a pelenkába, hanem a bilibe helyezi el őket! De nemcsak örülnek, meg is dicsérik a gyereket, akit a dicséret büszkeséggel tölt el. A "produktum" tehát nemcsak ajándék, hanem teljesítmény is egyben. S mivel a szobatisztaság időszaka egybeesik a jól ismert "dac-korszakkal", a gyerek ellenkezését nem egyszer az "ajándék" megvonásával fejezi ki.
Ebben az összefüggésben a székrekedés a túlzott ragaszkodás, elengedési képtelenség jele lehet. Idős korban gyakori, hogy a székrekedés az elszegényedéstől való félelem következtében alakul ki. Az erőt meghaladó nagy kiadásokat, költekezést gyakran kíséri átmeneti székrekedés. Tartós esetben jelezhet túlzott, fukarságba hajló takarékosságot, vagy - éppen ellenkezőleg - a túlzott adakozás, áldozatvállalás belső kompenzációjaként jön létre. Lehet visszahúzódás, bizalmatlanság jele is, amikor az egyén - a tünet nyelvén azt mondja: "nem várok semmit másoktól, de meg kell tartanom, amim van."
A makacs székrekedés kezelésében a relaxáció, az autogén tréning is segítségünkre lehet; egyrészt azért, mert hatására a vastagbél izmai is ellazulnak, másrészt a relaxációval tulajdonképpen önmagunk "elengedését", "átadását" is gyakoroljuk.