Az étkezés korántsem azonos a táplálkozással, a létfenntartáshoz szükséges "üzemanyag" felvételével. Evési szokásainkban hangulatunk, lelkiállapotunk, érzelmi szükségleteink tükröződnek. A hétköznapi nyelvi fordulatok megmutatják, milyen szoros kapcsolatban áll az evés a szeretettel. A kedves, mosolygós, gügyögő kisdedet "ennivalónak" találjuk, szerelmünket "édesemnek" szólítjuk, s tudjuk, hogy a "férfi szívéhez gyakran a gyomrán keresztül vezet az út".
A táplálkozásnak és a szeretetnek ez a szoros összefonódása életünk első hónapjaira vezethető vissza. Létezésünk első időszakában semmilyen más életfunkciónak nincs olyan döntő jelentősége, mint a táplálékfelvételnek. Az anyai méh biztonságot nyújtó melegéből éppen csak kiszakadt csecsemő a szopáskor szinte újra eggyé válik anyjával. Miközben éhsége csillapodik, beszívja anyja testének illatát, hallja a magzati életből jól ismert szívhangokat, bőrén érzi az anyai test puha melegét. Ily módon a jóllakottság, az elfogadás, és a szeretet érzése a csecsemőben elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ha az anya hajszolt, rohan, a szoptatáskor érzelmileg, gondolatilag "nincs jelen", az a későbbiekben nemcsak az anya-gyerek kapcsolatban okozhat zavarokat, hanem évekkel, évtizedekkel később étkezési vagy emésztőrendszeri zavarokhoz is vezethet.
Az, hogy milyen nagy jelentősége van a szeretetteljes odafordulásnak a csecsemők táplálkozásában régóta ismert. Megfigyelték, hogy azokban a csecsemőotthonokban, ahol túl kevés gondozónőt foglalkoztattak, és így a gyermekek nélkülözték a szeretetet, az odafordulást, a személyre szóló bánásmódot, a csecsemők közel egynegyede súlyosan megbetegedett, sőt meg is halt táplálkozási zavar miatt, annak ellenére, hogy a higiénés viszonyok kifogástalanok voltak, és a gyerekek a biológiai szempontból szükséges táplálékot szabályos időközönként hiánytalanul és szakszerűen megkapták.
Az étkezési zavarok kialakulásában gyakran tetten érhető probléma az is, ha az anya félreérti a csecsemő, kisgyermek jelzéseit, és minden sírásra táplálással válaszol. A baba sír, mert csípi bőrét a pelenka, fáj a hasa, vagy egyszerűen csak unatkozik, és társaságra vágyik. A mama pedig minden alkalommal megeteti. Ezzel elérheti, hogy a piciben minden rossz érzés - eredetétől függetlenül - összekapcsolódik az evéssel, és talán felnőtt korában is majd minden bánatát, feszültségét evéssel kísérli meg oldani.
Az evés egyúttal kommunikációs történés is. Valamennyien őrizzük néhány - több-kevesebb - családi ebéd, vacsora, ünnep hangulatát. Egy-egy íz, illat néha teljesen váratlanul kellemes emlékeket hoz felszínre. Leggyakrabban maguk az emlékek meg sem jelennek, csak valamifajta kellemes, nosztalgikus hangulat az, amit érzünk. Az étkezés és a hangulat közötti szoros összefüggés miatt igen fontos, hogy a családi étkezések a lehető legkellemesebb légkörben teljenek. Ez az idő a legalkalmatlanabb a vitákra, nézeteltérésekre, gyermekeink nevelésére. Sokat ronthatnak a családi étkezések hangulatán a múltból örökölt, elavult szabályok is. Ma már ritkán hallani azt, hogy "magyar ember evés közben nem beszél", de sok családban él még, és sok gyermek életét, étkezését keseríti meg az a szabály, hogy "mindent meg kell enni, ami a tányéron van." A későbbiekben látni fogjuk, milyen káros, ha az egyén azonosul ezzel a szabállyal, és nem figyel testének jelzéseire. Vagyis étvágyát nem éhsége, hanem tányérjának látványa befolyásolja.
Étkezési szokásaink, ízlésünk érzelmi szükségleteinkkel is szoros összefüggésben áll. Sok mindent elárul személyiségünkről, szükségleteinkről azoknak az ételeknek a listája, amiket kedvelünk, illetve elutasítunk. "Mondd meg, mit eszel, és én megmondom ki vagy!" szól a régi mondás. Az édességek gyermekkorban dicséretet, jutalmat, elfogadást szimbolizálnak, ennek megfelelően az édesség utáni vágyódás, a nassolás gyakran szeretethiányt, elismerés utáni vágyat, máskor unalmat, önvigasztalást jelez. Akik életükben legfontosabbnak a biztonságot, stabilitást, állandóságot tartják, általában az egyszerű, kiadós ételeket, különösképpen a kenyeret, főtt tésztákat kedvelik. A konzervatív ízlés igen gyakran konzervatív gondolkodással társul, míg azok, akik szívesen próbálnak ki új ízeket, egzotikus ételeket, szívesen fogadják az új ingereket, új benyomásokat, szinte keresik az élet kihívásait. Akik a fűszeres, erős ételeket kedvelik, azok néha még akkor is szeretik a kihívásokat, ha azok nehezen elviselhetők.
Az étkezési zavarok egyrészt a táplálkozás elutasításáról (anorexia), a karcsúság túlértékeléséből (bulimia) szólnak, jóval gyakoribb azonban a népbetegségnek számító elhízás. Az elhízás nemcsak táplálkozási zavar, anyagcsere-betegség is egyben, de legalábbis fokozza más, súlyosabb anyagcserezavarok, mint pl. a magas koleszterin szint, a cukorbetegség kockázatát. A következőkben ezekről az eltérésekről, illetve azok lelki hátteréről, stresszel való összefüggéséről fogunk beszélni.