Az epekövesség nőknél jóval gyakoribb, mint férfiaknál, sőt azt is megfigyelték, hogy férjezett, gyermekes asszonyok körében jellemzőbb, mint egyedülálló, gyermektelen nőknél. Ezt főként az magyarázza, hogy terhesség során - amikor az asszony hasát szinte teljes egészében a magzat foglalja el - az epevezeték összenyomódhat, az epe pang, nem tud ürülni, és ekkor keletkeznek azok az apró kőkezdemények, amelyek később, megnövekedve az epeköves panaszokat okozzák. Mindehhez hozzájárul az elhízás, a túl sok zsír fogyasztása is.
Ez kétségkívül így van, azonban pszichoszomatikus szemlélettel más magyarázatot is találunk. Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy az epekövesség gyakran nehezen megoldható szerepkonfliktusok szimbolikus kifejeződése. Olyan nőknél fordul ugyanis leggyakrabban elő, akik - életük egy szakaszában nehezen tudják összeegyeztetni az anyaságot hivatásukkal. Dolgozó nők, akik nagyon szeretik gyermekeiket, de nem akarják feláldozni hivatásukat, karrierüket az anyaság oltárán. Épp ezért igyekeznek egyaránt megfelelni mindkét szerep elvárásainak. Ha mindehhez maximalisták, és tökéletességre törekszenek, akkor nem csoda, hogy mindkét szerepükben elégtelennek érzik magukat. Eközben állandó bűntudatuk van, hiszen nem tudnak elegendő időt tölteni gyermekeikkel, s ezért úgy érzik, nem elég jó anyák. Ellentétes késztetések között vergődnek.
Ezeknek az ellentétes késztetéseknek lehet szimbolikus kifejeződése az epebetegség. Amikor az epehólyag összehúzódik - az ellentétes késztetés kifejeződéseként - a körkörös záróizom nem lazul el, ami epepangást okozhat, és gyakori ismétlődés esetén kőképződést indíthat el.