Az evészavarokat gyakran emlegetik tipikus női betegségként, a férfiak megbetegedései a női zavarok mintegy 2–10%-át teszik ki. Az utóbbi években megjelenő izomdiszmorfiában azonban erőteljes férfi túlsúly érvényesül. A férfiak eme modern testképzavara az atlétaideál („Schwarzenegger-ideál”) alapján áll. A zavar elsősorban olyan férfiakra jellemző, akik igen izmosak, súlytöbbletük van, félnek a soványságtól (soványságfóbia), testképzavaruk mellett kényszeresen edzenek, hízni szeretnének. Gyakori körükben az anabolikus szteroidok szedése.
Az izomdiszmorfia története a szteroidok szövődményeinek vizsgálatával kezdődött. A szteroidot használó testépítő férfiakban a testképzavar és a pszichiátriai szövődmények magas előfordulási aránya valóban feltűnő volt, ennek nyomán került sor 1993-ban az új testképzavar leírására.
Kezdetben a férfi túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. A viselkedés elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát. Szinte minden gondolata teste, izmai körül forog. Egyre több figyelmet fordít étkezésére – a női testképzavarokkal ellentétben fokozza a kalória – ezen belül főleg a fehérje – bevitelt. Órákat tölt az edzőteremben, vagy órákon keresztül súlyt emel.
Az étrendre, testképre beszűkült gondolkodás, aggodalmaskodás jelentős stresszt okoz. Romlanak a társkapcsolatok, problémák jelentkezhetnek a munkahelyen is. Hiszen a beteg szinte minden más tevékenységét feladja, nem jár társaságba, szórakozni, a párkapcsolat is túlzott időt igényel, ami az edzéstől venné el az időt. Túlmunkát nem vállal, igyekszik munkaidejét a minimumra csökkenteni, sőt gyakran munka közben is étrendjét, edzésprogramját tervezi, mivel kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési és étkezési menetrendjét.
De bármennyit edz, sosincs megelégedve magával. Ezért kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, nem jár strandra, vagy ha mégis, akkor ez számára jelentős szorongást okoz. Az erőteljes edzés mellett teljesítménynövelő szereket (pl. anabolikus szteroidokat) használ annak ellenére, hogy tudomása van a azok nemkívánatos testi és lelki következményekről.
Az izomdiszmorfia hátterében környezeti tényezők közül kiemelkedő jelentőségű szerepe van a médiának, a reklámoknak. Nem elhanyagolható azonban a család szerepe sem. A testképzavart megalapozó tényezők között feltétlenül ki kell emelni a kóros anya- gyermek kapcsolatot. Az izomdiszmorfiában szenvedő férfiak anyja rendszerint túlvédő, túlzottan aggodalmaskodó. Erősen köti magához kisfiát, gátolja a leválást, a felnövekedést, a férfivá érést. Az apa a családban általában perifériás helyzetű, gyakran hiányzik. Nincs tehát férfikép, akitől a férfiszerep tanulható lenne. Mindez gyakran önértékelési zavarokhoz vezet. S ha mindehhez a gyerekkorban testsúlyprobléma - például túlzott soványság vagy gúnyolódás tárgyát képező kövérség – társul, akkor az önértékelés, önbizalomszerzés legfőbb forrása a test módszeres fejlesztése lehet. Hiszen a férfiszerepet a kisfiú a médiából, filmekből kísérli meg elsajátítani – s ezzel be is zárult a kör.
Az izomdiszmorfiához gyakran társuló éretlen szexuálitás ok és következmény is egyben. A hiányzó vagy hiányos baráti kapcsolatok csökkentik a partnerkapcsolatok esélyét is. A túlzott anyai kötődést az esetleges partnerkapcsolat veszélyezteti, az anya azonban pártolja a testedzést – mint a férfiasság fejlesztésének számára veszélytelen módját. Ezért élettér beszűkül, a testedzés már-már szenvedélyszerűen tölti ki a beteg életét, meggátolva más kreatív energiák felszabadulását.