Tudjuk, hogy számos olyan betegség van, amelyek előfordulásában jelentős különbség fedezhető fel férfiak és nők között. (Természetesen itt nem a nemi szervek betegségeire gondolunk.) Az eltéréseket általában testi (genetikus, hormonális) hatásokkal magyarázzák. Anélkül, hogy ezeknek a tudományosan bizonyított tényezőknek a szerepét kétségbe vonnánk, vizsgáljuk meg, hogy az előzőkben vázolt testi-lelki eltérések segítségével értelmezhetjük-e a betegségek terén fellelhető különbségeket.
Tudjuk, hogy a lelki tényezők nagy szerepet játszanak a testi betegségek kialakulásában. Most lássuk, összefüggésbe hozhatunk-e bizonyos betegségeket meghatározott férfi vagy női személyiségjegyekkel illetve konfliktus-szituációkkal? Közelebb kerülhetünk-e ezáltal a testi betegségek terén fellelhető különbségek magyarázatához?
Közismert tény, hogy koszorúér elmeszesedés és a szívinfarktus elsősorban a férfiakat veszélyezteti. A nők relatív védettségét egy nemi hormonnak, az ösztrogénnek tulajdonítják. De vajon a hormonális különbség az egyetlen ok, ami a nemek közti eltérést magyarázza?
Az infarktus soktényezős betegség, vagyis kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni, inkább rizikófaktorokról szokás beszélni. Ezek egyike az úgynevezett "A" típusú viselkedés.
Az A típusú személyiség lázasan tevékeny, örökké siet, egyszerre mindig többfélét csinál, türelmetlen, versengő természetű, hirtelen haragú, ellenséges indulatokkal küzd, nagy követelményeket támaszt másokkal, és önmagával szemben, állandó készenlétben él, egy percig sem képes lazítani. Az esetek többségében az A típusú magatartás csak egy a rizikófaktorok közül, azonban az is előfordul, hogy a szélsőségesen A típusú viselkedés önmagában, más rizikófaktorok nélkül is infarktushoz vezethet.
Ha mélyebben végiggondoljuk az A típusú személyiségről írtakat, egy tipikus menedzser képe bontakozik ki a szemünk előtt. Ő korunk hőse, a "very busy businessman" aki napi 12-16 órát dolgozik, s még éjszaka is új meg új megoldásokon, üzleti ötleteken töri a fejét. Ez a kép elsősorban vállalkozókra, üzletemberekre, multinacionális vállalatok vezetőire illetve feltörekvő, karrieréhes ifjú titánjaira - vagyis főként férfiakra - jellemző. A nők közül főként azok a menedzsernők betegszenek meg infarktusban, akik az akik az üzleti életben a férfias értékrendet elfogadva "férfiként" akarnak érvényesülni.
Az előbbiekkel ellentétben az emésztőszervi betegségek inkább a kiszolgáltatott helyzetű, túlzottan aggodalmaskodó embereket veszélyeztetik. Az az ember, aki túlzottan befelé fordul, vagyis minden problémáját "lenyeli", de nem tudja azokat "megemészteni", tehát azok szükségképpen "megfekszik a gyomrát". A túlzott aggodalmaskodás, elbizonytalanodás az önbizalom hiánya a paraszimpatikus idegrendszer által vezérelt emésztőszervekben okoz károsodást. Könnyen belátható, hogy ezek a tulajdonságok túlnyomórészt nőkre jellemzők, nem csoda hát, hogy az emésztőszervi betegségek statisztikáját a nők vezetik.
Kivételt képez ez alól a szabály alól a fekélybetegség. A fekélybeteg főként a beosztottak betegsége. Egy gyakran idézett anekdota szerint Selye János, a stresszelmélet megalkotója egyszer megkérdezte egy zsarnoki természetű, önkényeskedő admirálistól, hogy van-e gyomorfekélye. "Nekem nincs" - felelte az admirális - "de a beosztottaimnak van". A férfiak pedig sokkal rosszabbul tűrik az alárendelt viszonyt, mint a nők. A nők közül egyes - főképp középvezető beosztású - menedzsernők hajlamosak a fekélyre, akik egyaránt meg akarnak felelni a főnökség és a beosztottak elvárásainak. A nők túlzott aggodalmaskodása, fokozott szorongása inkább bél- vagy epepanaszok formájában nyilvánul meg.
A táplálkozási zavarok terén is jelentős különbség figyelhető meg férfiak és nők között. A karcsúság túlértékeléséből fakadó anorexia és bulimia - egyáltalán nem meglepő módon szinte kizárólag nők - főleg fiatal lányok között fordul elő. A nők ugyanis sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak a külső megjelenésnek, mint a férfiak. (Ez korunkban változóban van, meg is jelent az anorexia fordítottja, a férfiakra jellemző izimdiszmorfia). Ebből következik az is, hogy bár a szinte népbetegségnek számító elhízás terén nincs ilyen számottevő különbség a két nem között, a férfiak könnyebben megbékélnek túlsúlyukkal - olyannyira, hogy még az egészségüket közvetlenül veszélyeztető elhízás esetén is rendkívül nehezen vehetők rá a fogyókúrára, addig a túlsúlyos nők nagy részének élete szinte állandóan a fogyókúra - visszahízás körforgásában zajlik.
A légzőrendszer, melynek segítségével sejtjeink éltető oxigénhez jutnak, a bőrhöz hasonlóan az elhatárolódás és a kapcsolat szerve is. Ők a határaink az "Én" és a Külvilág ("nem Én") között, egyúttal általuk vesszük fel a kapcsolatot a külvilággal. Míg azonban a bőr-érintkezés szoros, testi kontaktus, mely vállalható vagy elkerülhető (megérinthetünk valakit, vagy engedhetjük, hogy megérintsenek bennünket), egyfajta intimitás, elkötelezettséget jelent, addig a tüdőn, légzésen keresztül létrejövő kapcsolat légiesebb, távolibb, közvetettebb, viszont kényszerítő erejű, nem elkerülhető. Ezen kívül a légzés szoros összefüggésben áll a kommunikációval, hiszen beszéd közben a tüdőből kiáramló levegő rezegteti meg a hangszalagokat. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy a bőrbetegségek a nők, a légzőszervi (gége és tüdő) betegségek pedig a férfiak között gyakoribbak. Hiszen a nők viszonya az intimitáshoz sokkal ambivalensebb, mint a férfiaké. Egyrészt jobban igénylik az érintést, a simogatást, az összebújást, másrészt mindez számukra erős érzelmi elköteleződéssel jár. Ezzel szemben a férfiaknak több problémájuk van a kommunikációval, főként érzelmeik szóbeli kifejezésével.
Az immunrendszer működésében, betegségeiben is találunk eltéréseket a két nem között. A legszembetűnőbb különbség nem a fertőzések leküzdésében található. Az immunrendszer ugyanis nemcsak a baktériumok, vírusok támadásától védi meg, ráksejtek ellen is az immunrendszer veszi fel a küzdelmet. Márpedig a rákos megbetegedések előfordulása 20 és 40 éves kor között a nőknél jóval gyakoribb. (Idősebb korban a különbség egyre csökken, és 65 éves kor felett már a férfiak között gyakoribb a rák.) Jelentős eltérés figyelhető meg az ún. autoimmun betegségek vonatkozásában is. Autoimmun betegségről akkor beszélünk, amikor az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit ítéli "idegennek", és támadja meg. Az autoimmun betegségek is mintegy két-háromszor gyakrabban fordulnak elő nők, mint férfiak között. Közelebb kerülhetünk a különbségek értelmezéséhez, ha figyelembe vesszük, hogy az immunrendszer nemcsak "hadsereg" hanem voltaképpen testünk "ön-tudata". Női öntudatunk pedig - mint azt az adatok is igazolják - még jelentős fejlesztésre szorul.