A nők kommunikációs készségei meghaladják a férfiakét. A férfiagyban a beszédközpont a bal félteke egy jól körülírható területén található.
Azok a férfiak, akiknek, a beszédközpontja - baleset vagy vérzés, trombózis miatt - sérült teljesen vagy majdnem teljesen elvesztik beszédkészségüket. Hasonló sérülés a nőknél jóval kisebb beszédkárosodást okoz, mivel a nőknek több - legalább még két - olyan agyi központjuk van, ami a verbális funkciók, a beszéd irányításában szerepet játszik. (Meglepődtek?)
A strukturális eltérések természetesen különböző kommunikációs módhoz is vezetnek. A férfi és a női kommunikáció igen jelentősen eltér egymástól, s ez félreértések tömegét okozza a két nem kapcsolatában. Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti alapvető különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében óhatatlanul magunkból indulunk ki, és ez félreértelmezéshez, sőt, olykor végzetes, a kapcsolat sorsát megpecsételő félreértésekhez vezethet.
Láttuk, hogy a férfiak érzelmeiket a jobb félteke egy jól körülírható helyére zárják, miközben-verbális kifejező készségeiket a bal félteke vezérli. Ezért nem csoda, ha ritkábban és nehezebben találnak utat érzelmeikhez, és sokkal nehezebben fejezik ki azokat. Pontosabban sok férfi a szeretetét, érzelmeit nem szavakkal, becéző gesztusokkal, hanem tettekkel mutatja ki. Egy gyakran idézett példa szerint egy pszichológus azt tanácsolta férfi kliensének, hogy fejezze ki jobban felesége iránt érzett szeretetét. A férfi hazament és lemosta az asszony kocsiját.
A nők érzelmei és verbális, kifejező készségei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, ezért gondolkodásukat, közléseiket az érzelmek gyakrabban színezik, befolyásolják. A férfi, ha beszél tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik. A nő a beszéd segítségével teremt és ápol kapcsolatokat, számára tehát a beszéd testesíti meg magát a köteléket.
A férfiak gondolkodása, közlései "lényegre" törők, megoldás-orientáltak. A nő sokkal több oldalról járja körül a problémát. Saját érzései, gondolatai számos esetben akkor öltenek igazán testet, amikor beszél róluk. Ezzel szemben a férfi - mielőtt szavait kimondaná, általában pontosan tudja, mi az, amit közölni akar. Ezért gyakran vádolja felesleges szószaporítással, "locsogással" a nőt. Számtalanszor hangzik el: "Nem tudnád rövidebbre fogni? Mikor térsz már a lényegre?"
A kérdés persze az, hogy mi a "lényeg". A férfi számára a tények, a feladat, az eredmény, a megoldás. A nő számára legalább ilyen fontos - ha ugyan nem fontosabb - a tények, események mögötti érzelmi háttér, a motiváció, illetve az a folyamat ami a megoldáshoz eljuttat. A nők többet látnak, hallanak, érzékelnek, vagyis többet észlelnek a világból. Éppen ezért többet is akarnak közölni a másikkal.
Nyelvészek is vizsgálták a férfi és női kommunikáció jellemzőit. Azt találták, hogy a férfiak jelentősen több főnevet, a nők pedig több jelzőt és több igét használtak. A férfiak a főnevekkel írjál le a tényeket, a nők a jelzőkkel minősítik azokat, az igék pedig a tények közti folyamatokat jellemzik. Fizikai hasonlattal élve azt is mondhatjuk, hogy a férfiak kommunikációja részecske-, a nőké pedig hullámtermészetű.
"Hát mért nem vagy már képes felfogni?" - hangzik el számtalanszor, mindkét nem képviselői részéről. És tényleg nem értik: ami az egyiknek magától értetődő evidencia, miért nem az a másiknak.
A férfi és a nő nemcsak másképpen beszél, de máshogyan figyel. A nő mimikájával, taglejtésével követi beszélőpartnere mondanivalóját, sőt tükrözi annak érzelmeit. Belekérdez, megismétel egy-egy szót, egyetértő, együttérző megjegyzéseket fűz a hallottakhoz. A férfi arca - ha feszülten figyel - általában rezzenéstelen, nem tükröződnek rajta érzelmek. Odafordulását mindössze egy-egy apró biccentés, dörmögés, hümmögés jelzi.
A férfiak általában meghatározott céllal jönnek össze, horgásznak, kártyáznak, meccset néznek, és közben, mellékesen esetleg beszélgetnek is. A pecázó férfiak órákig ülnek szótlanul egymás mellett. Ha beszélgetnek, akkor rendszerint tárgyakról (autókról, mobiltelefonokról, hi-fi berendezésekről) vagy tevékenységekről (sportról, a munkájukról, esetleg politikáról) esik szó. A nők összejöveteleinek célja általában maga a beszélgetés. Miközben dumcsiznak egy jót, esetleg - mellékesen - kanasztáznak is egy kicsit. A témák persze merőben különböznek: leggyakrabban érzelmekről, kapcsolatokról, házasságról, gyerekekről társalognak. Amikor a férfiak pletykálkodással vádolják a nőket, annak az az alapja, hogy százszor jobban érdekli őket szomszédaik, barátnőjük magánélete, mint egy új autómárka műszaki tulajdonságai, vagy a hét végi focimeccs várható eredménye.
A nők jobban felfogják, és jobban értelmezik a (non-verbális) kommunikáció jeleit, a mimikát, a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Mivel a hétköznapi kommunikációnak mintegy 70-80 %-a zajlik ezen a non-verbális csatornán, a nők jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a szavak mögött bujkáló rejtett érzéseket, vágyakat.
A nők azonban - mivel nincsenek tisztában a nemek közti eltérésekkel - elvárják, hogy a férfiak ugyanúgy megérezzék, értsék rejtett, ki nem mondott elvárásaikat, vágyaikat, megértsék, hogy a nőnek mire van szüksége. Ezért nem kommunikálnak direkt módon, nem mondják meg mit szeretnének, csak jeleznek, céloznak, és azt szeretnék, ha társuk mintegy olvasna gondolataikban. A férfiak többsége azonban elereszti a füle mellett az elejtett célzásokat. A férfi közvetlen módon kommunikál, és szó szerint érti, amit mondanak neki.
A nő - bár nagyobb a szókincse, és jobban kommunikál, gyakran nem törődik a szavak pontos definíciójával. Ezért – főleg, ha indulatos, gyakran túlzásokba esik: „Mert te soha…”, Mert te mindig…” A férfi azonban szereti a szavakat pontosan definiálni, és szó szerint értelmezni. Ha pedig győztesen akar kikerülni a vitából - és mivel férfi, mindenképpen győzni akar - nem kell mást tennie, mint szó szerint értelmezni a túlzó mondatokat.
Egy férfi akkor mondja el problémáját egy barátjának, ha tanácsot kér, és azt reméli, hogy a másik segítségére lehet, ötleteket adhat a pbléma megoldásában. A nő, ha valami gondja van, azonnal szavakba önti azt. Számos esetben a beszéd, a szavak segítik hozzá ahhoz, hogy megértse, mit is érez, mit gondol valójában. Célja nem feltétlenül a probléma megoldása, - hiszen számtalan problémát nem kell, talán nem is lehet megoldani - egyszerűen hangosan gondolkodik, vagy meg akar szabadulni feszítő érzéseitől. A férfi azonban - saját igényeiből, elvárásaiból kiindulva - ilyenkor úgy érzi, hogy a nő megoldást vár tőle, és azonnal tanácsot ad - mégpedig általában anélkül, hogy végighallgatná a nőt. Hiszen nem érdeklik a részletek, csak a puszta tények. Tanácsai ezért - legyenek bármilyen jószándékúak - alig-alig elfogadhatók a nőnek. Sőt: a nő úgy érzi, hogy lebecsülik, hiszen a férfi azt mondja meg, mit kellett volna, vagy mit kellene tennie…Hiszen csak el szerette volna mondani, kiönteni magából a hétköznapi kellemetlenségeket. Egy kis együttérzésre, dédelgetésre, babusgatásra vágyik.
A férfinak meg kellene értenie, hogy nem kell átvállalnia, megoldania a problémákat a nő helyett. De legalább ilyen hiba az is, ha lekicsinyli, bagatellizálja azokat: "Mért kell egy ilyen csekélységtől ennyire kiborulni? Túlértékeled a dolgokat! Igazából nincs itt akkora baj!" - mondják a férfiak, különösen akkor, ha a nő panaszkodását könnyek kísérik. Nem kell mást tenniük, mint meghallgatni, együtt érezni, egy kicsit dédelgetni, babusgatni a nőt. Uraim! Bízzanak az asszonyukban! Meg fogja találni a probléma megoldását - már ha van egyáltalán mit megoldani.
A férfi, ha problémája van, gyakran csak ül, és néz maga elé, vagy lázas, de szótlan tevékenységbe burkolódzik, pl. füvet nyír vagy autót szerel. Ilyenkor rendszerint önmagával társalog, belső párbeszédet folytat. A nő, aki érzi, hogy nincs rendben valami, kirekesztve érzi magát - és nem egyszer azt képzeli, hogy társának vele van baja - megpróbálja kideríteni a férfi rosszkedvének, szótlanságának okát. Szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy segítse, megvigasztalja a férfit - hiszen neki hasonló körülmények között erre volna szüksége. A férfi viszont, akit belső párbeszédében félbeszakítottak, ingerülten reagál, visszautasítja az asszonyt, aki ezután még inkább elbizonytalanodik, és úgy érzi, hogy vele van valami probléma. Azt hisz, a férfi azért hallgat, mert megsértődött, megbántódott valamin. Ismét csak magából indul ki: hiszen ha egy nő magába vonul, hallgat, az nála a sértődöttség, megbántottság csalhatatlan jele. A nő ezért kevés ijesztőbb dolgot tud elképzelni, mint a kirekesztést. Igen hamar eljut odáig, hogy a férfi azért hallgat, mert már nem is szereti őt.
Egy nő általában csak akkor vonul vissza, ha úgy érzi megbántották, és mélységesen sértve érzi magát. A nő hallgatása tehát mindig a férfinak szól. A férfi rendszerint megérzi, hogy valami nincs rendben de - magából kiindulva - magára hagyja a nőt, hadd töprengjen, hadd oldja meg egyedül a gondot. Esetleg megkérdezi: "Valami baj van szívem?" A nő nagyon rosszul teszi, ha sértetten azt válaszolja: "Semmi bajom" - miközben azt reméli, hogy mimikájából, taglejtéséből félreérthetetlenül kiderül: azt szeretné, ha a férfi tovább faggatná, és végre elmondhatná, mi bántja. A férfi számára ugyanis az elutasítás azt jelenti: "Nem akarok beszélni róla, majd megoldom egyedül." És eszerint cselekszik: újságot olvas, vagy leül a számítógép elé. A végképp magára maradt nő pedig korábbi sérelmei mellé besorolhatja a férfi érzéketlenségét, nemtörődömségét is.
Az ideges nő meggondolatlanul locsog, az ideges férfi meggondolatlanul cselekszik. A nő stresszes vagy feszült helyzetben beszélgetni akar, a férfi viszont egyedül akar maradni gondolataival. Ha megértjük - és tiszteletben tartjuk - ezt a különbséget, az sok fájdalomtól, konfliktustól kímélheti meg mindkét nem képviselőit.
A házasságok jelentős része válással végződik, és a számos komoly kapcsolat felbomlik, még mielőtt tartóssá válhatott volna. Meggyőződésem, hogy számos kapcsolat megromlásának, megszakadásának hátterében kommunikációs félreértések állnak, vagy legalábbis megmérgezik a légkört, és elindítják a végzetes eltávolodáshoz vezető lavinát. Különösen akkor, ha a szexről nem tudnak - nem mernek - kommunikálni.