A két nem értékrendje jelentősen eltér egymástól. A férfiak nagy része - több mint 80% - számára a munka, a hivatás, a karrier a legfontosabb. A nők zöme a párkapcsolatot, a családot, különösen pedig az anyaságot előbbre helyezi munkájánál. Az eltérő értékek eltérő persze igényeket szülnek. A férfiak elsősorban hatalmat, sikert, szexet akarnak, a nők kapcsolatokat, stabilitást, szerelmet.
Nem meglepő tehát, hogy a férfiak és nők igencsak eltérő elvárásokkal lépnek be egy kapcsolatba. A nő szerelemre, romantikára, beszélgetésre, vagyis magára a kapcsolatra vágyik. A férfi szeretetre, szexre és legfőképpen elismerésre, és csodálatra. Vagyis egy kapcsolatban azt szeretné érezni, hogy a nő felnéz rá, és elégedett azzal, amit nyújt. Amikor a nők kritizálják a férfit, akkor rendszerint "tökéletesíteni" akarják. A férfi azonban utálja a kritikát. Úgy éli meg, hogy nem elég jó a nő számára. A nő viszonylag könnyen beismeri, ha tévedett, hibát követett el. Számára ez a kötődés elmélyítésének, a bizalomépítésnek a jele. A legtöbb férfi képtelen erre. Számára a tévedés - kudarcot jelent.
A házasságban nők számára az érzelmek, a bizalom, a megértés, a biztonság, a meghittség a legfontosabb. Minden más - sex, anyagi háttér - csak ezután következik. A férfiak számára is fontosak az érzelmek, jelentősebb szerepet kap a szex, és igen fontosnak tartja, hogy a kapcsolaton belül is megőrizze függetlenségét. Társától a családi háttér biztosítását várja, amelyről elrugaszkodva belevetheti magát az élet sűrűjébe, a munka, a karrier világába. Cserébe vállalja, hogy biztosítja a család anyagi gyarapodását. És mindig szereti azt érezni, hogy ő a családfő. Rossz esetben ez azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül az élet legtöbb területén, jó esetben csak annyit, hogy első az egyenlők között. A férfinak ez az igénye egyrészt az évszázados társadalmi beidegződésekben, a megszokott családmodellben gyökeredzik, másrészt azonban - minden bizonnyal - van biológiai háttere is.
A férfiak rendkívül ritkán - talán csak egy-két jó barátjukkal - tartanak fenn egyenrangú kapcsolatot. Szinte minden kapcsolatban, helyzetben versengenek, igen fontos számura a hierarchiában elfoglalt hely. A férfi számára az erő és férfiasság egyet jelent a dominanciával. Miért lenne ez másként a partnerkapcsolatban, a házasságban?
A nők számára nem igazán fontos a vezető szerep. Nem igénylik ezt partnerkapcsolatukban sem, sőt, a legtöbb nő szeret "felnézni" partnerére. De egyre több nő tiltakozik az ellen, hogy férjének alárendelődjön. Nem vezetésre, dominanciára, hanem egyenrangú társkapcsolatra vágyik. A férfiak nagy része azonban egyszerűen nem tudja érzékelni a szimmetriát. Ha nem érzi, hogy dominál, az egyenértékű számára az alárendelődéssel.
A férfiak túlnyomó többsége házasságán belül gyakoribb, élvezetesebb, változatosabb szexuális életet szeretne. (A nőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy egy kis fantáziával, humorral, játékossággal, egy-két különleges ruhadarabbal színesebbé, élvezetesebbé tehetné házaséletét, kielégítve ezzel társa változatosság iránti igényét.)
A nők nagy része elégedett a házasságon belüli szexszel, vagy sokallja azt. Egy felmérés szerint azonban a nők 98%-a kevesellte a házastársával folytatott bensőséges beszélgetéseket. És ez nemcsak azt jelenti, hogy a nő maga szeretne többet beszélni! A legtöbb nő azt szeretné, ha férje beszélne neki érzéseiről, gondolatairól, megosztaná vele terveit, problémáit. Azt szeretné, ha társának, barátjának tekintené. Persze arra is vágyik, hogy a férfi érdeklődjön az ő érzései, gondolatai, problémái, tervei iránt. A legtöbb nő számára fontosabb egy őszinte meghitt beszélgetés, egy cirógatás vagy a szeretet számtalan apró megnyilvánulása, mint a csúcsteljesítmény az ágyban.
A nők nagy része azonban az évek múlásával elfogadja, hogy párja nem tudja kifejezni érzelmeit. Ezért idővel feladják a próbálkozást, hogy partnerükkel erős érzelmi kötődést igénylő, meghitt beszélgetéseket folytassanak. Ezért olyan fontos sok nő életében a barátnő: vele osztják meg érzéseiket, gondolataikat. Ez azonban igen veszélyes dolog: a meghitt beszélgetések híján a kapcsolat lassan kiüresedik.
A gyerek születése alapvető változásokat jelent a párkapcsolatban. Amikor a baba megszületik, az anyában - a terhesség alatt jelentősen megemelkedett - női hormonok szintje jelentősen visszaesik. A szülés után igen sok nő panaszkodik levertségről, szomorúságról. Ennek minden bizonnyal számos oka van, ezek egyike a hirtelen hormonszint-csökkenés. Külföldi statisztikák szerint a nők csaknem egynegyede szenved átmeneti, szülés utáni depresszióban. Ilyenkor különösen nagy szüksége van arra, hogy férje becézgesse, dédelgesse.
A gyermek születésével a szülői szerep a két nem közös élménye, de másképpen viszonyulnak hozzá. A nő ragaszkodása gyermekéhez igen mélyről, legbelső ösztöneiből fakad, a férfi képes ugyanerre - azonban mindezt tanulnia kell. Ma már egyre több apa veszi ki örömmel a részét a csecsemő gondozásában - talán a fürdetés a legjobb alkalom arra, hogy az apa és a baba szinte az első perctől kezdve bensőséges kapcsolatba kerüljön. Leggyakrabban azonban apa és gyermeke között akkor válik igazán szorossá a kapcsolat, amikor a gyermek esze nyiladozni kezd, amikor tanítani lehet neki valamit, és már elég idős ahhoz, hogy apjával közösen tevékenykedjen.
A gyermeknevelés során a nő számára szinte minden fontos, ami a gyerekkel összefügg. Ismerni szeretné barátait, szerelmi ügyeit, tudni szeretné mit gondol, mit érez. A férfi számára - még akkor is, ha őszintén szereti gyermekét és szívesen játszik vele - általában elegendő az a tudat, hogy a gyermek körül minden rendben van, nem hozott intőt, jó jegyei vannak, nem áll bukásra. Ezzel kevesebb gondot vesz a vállára, de az örömökből is kevésbé részesül.