Férfi és nő - hogy érthetnék meg egymást?
Hisz mindkettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit.
Karinthy Frigyes
Számos meggyőző bizonyíték szól amellett, hogy a szex jót tesz az egészségnek. A szexuál-gimnasztika - technikától függően - elég jelentős mennyiségű energiát igényel, ezért fogyasztó hatású lehet. És mennyivel élvezetesebb, mint a szobabicikli vagy a futógép! Az aktus közben a morfinhoz hasonló fájdalomcsillapító hatású anyagok ún. endorfinok szabadulnak fel, amelyek enyhíthetik a fejfájást, az ízületi panaszokat. Az orgazmus kapcsán nagyobb mennyiségben felszabaduló nemi hormonok pedig javítják a koncentrálóképességet, erősítik az immunrendszert és a csontokat is.
Az elmúlt évtizedek szexuális forradalma számos pozitívumot hozott mindkét nem számára. Évszázados tabuk dőltek le, a partnerek sokkal nyíltabban őszintébben mernek beszélni egymással a szexualitással összefüggő kérdésekről is. Téves - és éppen ezért káros - volt viszont az a vélekedés, hogy a férfi és a nő szexuális igényei lényegében egyformák, a különbségek kizárólag a társadalmi elvárások, az eltérő megítélés következményei.
(Egy amerikai egyetemen végzett kérdőíves vizsgálat szerint a megkérdezett fiúk túlnyomó többsége válaszolta azt, hogy szívesen venne részt szexpartin, aminek a legtöbb lány számára még a gondolata is undorító volt. A férfiak számára vonzó pornófilmek, szexújságok a nők részére rendszerint teljesen érdektelenek.)
Szexuális működéseinket a hipotalamusz vezérli. A hipotalamusz a középagyban helyezkedik el, szoros összeköttetésben áll az agyalapi miriggyel, és nagy szerepet játszik a vegetatív és hormonális működések irányításában. A hipotalamusz az agyalapi mirigy közvetítésével szabályozza a nemi hormonok termelődését is. A férfiaknál a nemi érést követően lényegében azonos a hormonszint. (Érdemes tudni, hogy a férfihormonok termelése kisfokú napszakos ingadozást mutat. Hajnalban illetve a kora reggeli órákban a legnagyobb, estére kismértékben csökken. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy olyan sok férfi szereti a kora reggeli szexet, amit álmos, vagy a reggeli feladatoktól stresszes párja úgy kíván, mint egy púpot a hátára.) Ezzel szemben a női nemi működés, és ezzel együtt a hormontermelés ciklusos, ezért igen nagyok a havi hormoningadozások.
Mondani sem kell, hogy a nemi hormonok alapvetően befolyásolják a nemi érdeklődést, az azonban meglepő, hogy a szexuális vágyat, a libidót nők esetében is férfi jellegű - androgén - hormonok szabályozzák. Az ösztrogén ugyan fokozza a nemi vágyat - különösen a menstruációs ciklus első felében, a döntő tényező azonban az, hogy a mellékvesekéreg a hipotalamusz-agyalapi mirigy utasítására androgén szexuális hormonokat termel. Ezek a hormonok szerkezetükben és hatásukban hasonlóak a férfi here által termel tesztoszteronhoz. Eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a mellékvese androgén hormonjainak mennyisége csak töredéke a férfi tesztoszteron szintjének, ráadásul vérszintje reggel a legalacsonyabb.
Mindez jól magyarázza azt a közismert - és számos vizsgálattal megerősített tényt, hogy a párkapcsolatokban a férfiak rendszerint keveslik, míg a nők sokallják a szexet.
Ha nem élhet nemi életet, a férfi rosszkedvű, komor és ingerlékeny lesz. Számára alig elviselhető, ha - pl. az asszony betegsége vagy veszélyeztetett terhessége miatt - szünetel a szex. A nőknél sokkal ritkábban jelentkeznek ehhez hasonló tünetek. Őket inkább a magány, a társtalanság bántja, teszi neurotikussá. Nagy korkülönbségű házasságokban az idősödő férfi gyakran a szükségesnél jobban aggódik amiatt, hogy nem tudja kielégíteni fiatalabb asszonya szexuális igényeit. Pedig ha a nő érzelmileg, emberileg mindent megkap partnerétől, a alig-alig zavarja, ha ritkul a szexuális aktus.
A férfi a szexuális aktus során - ha nem zavarja meg valami (telefoncsörgés, gyereksírás) - szinte automatikusan kielégül A legtöbb nőnek 30 percnyi előjátékra van szüksége, a legtöbb férfinak 30 másodperc is elég. A beszéd, a becéző szavak, szerelmes suttogások is fontos részei az előjátéknak, számos férfi azonban azt tekinti előjátéknak, ha asszonya helyett megveti az ágyat. A nő simogatásra, összebújásra, beszélgetésre vágyik (ilyenkor nem a politika vagy a focimeccs eredménye érdekli!)
A férfiak nagy része szeret világosban, lámpafénynél szeretkezni, számára fontosak a vizuális ingerek. A nők többsége viszont sötétben, félhomályban lehunyt szemmel tudja magát legjobban átadni a gyöngéd simogatásnak, érzéki érintésnek. Tudjuk, hogy a nő bőre érintésre sokkal érzékenyebb, mint a férfié, ezért a nő sokkal puhább, lágyabb, finomabb érintésre vágyik. A két nem azonban sokszor nincs tisztában ezzel az eltéréssel, és saját igényeiből indul ki. Ha egy nő örömet akar szerezni a párjának, lágyan simogatni kezdi a haját, arcát, mellkasát - ez a fajta érintés semmi különösebb hatást nem gyakorol a férfira. Amikor a férfi akar - saját igényeinek megfelelően - örömet okozni, akkor erőteljesen belemarkol a nő mellébe, combjába, ágyékába - amit a nők nagy része rettenetesen utál, de legalábbis semmi élvezetet nem talál benne. Azok a párok, akik megtalálták a módját annak, hogy egymás tudomására hozzák igényeiket, megtanulják, hogyan érintsék, simogassák társukat. Többek között ez az oka annak hogy - különösen a nők számára - az összeszokott partnerkapcsolat sokkal több és jobb kielégülést okoz.
A női szexualitásban szerepet játszik egy oxitocin nevű hormon is. Az oxitocint a hipotalamusz termeli, és az agyalapi mirigy tárolja. Sokáig azt hittük, hogy csak a szülés és a szoptatás idején van szerepe. A szülés alatt gyorsítja és erősíti a méhizomzat összehúzódását, a szoptatás során az emlő tejmirigyeinek kivezető csöveire hat: összehúzódásukkal a tej egyenesen a baba szájába lövell. Ma már tudjuk, hogy az oxitocin termelést a testfelület egészéről kiinduló ingerek beindíthatják. Egyes kutatók "dédelgető hormonnak" is nevezik, mivel akkor szabadul fel, ha gyöngéden átölelnek, simogatnak valakit. Növeli az érintés iránti érzékenységet, a meghittség érzését, és több kutató szerint az oxitocinnak köszönhető, hogy sok nő számára az orgazmus nélküli szexuális együttlét is örömet okoz.
A férfiak és nők egyaránt felelősek szexuális életük minőségéért, bár általában mindketten a másikat okolják, azért, ha nem mennek elég jól a dolgok. A férfiaknak több figyelmet, kényeztetést, babusgatást kellene nyújtaniuk, a nőknek pedig felszabadultabban, nyíltabban, őszintébben kellene kommunikálniuk igényeiket, és jobban figyelembe kellene venniük a férfi változatosság iránti vágyát.
A férfiak - állandó, magas tesztoszteron szintjük miatt szinte bárhol és bármikor és - a kifejezett bányarémeket leszámítva - bárkivel készek a szexre. A nőben csak akkor ébred fel a nemi vágy, ha úgy érzi szeretik, csodálják, fontos a másik számára. A nők esetében a bizalom, a meghittség és általános jó közérzet szükséges ahhoz, hogy a nem aktus egyáltalán megforduljon a fejükben. Stresszes, feszült életkörülmények, munkahelyi problémák esetén gyakran öntudatlanul is hárítja azt. Ha a férfi életében jelentkeznek hasonló problémák, az ő számára a szex kifejezetten arra szolgál, hogy levezesse a benne felgyülemlett feszültséget.
A férfi tehát szinte mindig képes a szexre, ami számára szinte kivétel nélkül kielégülést hoz. Ezzel szemben a nő agyában a szexuális és az érzelmi központ igen szorosan, több szálon is összefügg, és a nőknek csak kb. az egyötöde jut el automatikusan, könnyedén az orgazmushoz. Ezért a férfiak számára nem jelent gondot - sőt, örömöt, változatosságot okoz, ha váltogatják, cserélgetik partnerüket. Ezzel szemben a nők - akiknek túlnyomó többsége a meghittséget, gyengédséget keresi a kapcsolatban - 2-3-szor gyakrabban jutnak el az orgazmushoz, egy tartós, monogám kapcsolatban vagy házasságban, mint futó kaland esetén.
Ez nem jelenti azt, hogy a férfinak nincs szüksége szoros érzelmi kapcsolatra, szerelemre - a statisztika szerint az egyedülálló, nőtlen vagy özvegy férfiak korábban halnak meg, mint a tartós párkapcsolatban, házasságban élők - csak éppen a szexualitást meglehetősen könnyedén választják el érzelmeiktől.
Mindezek alapján érthető, hogy viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy boldog házasságban élő nő félrelép, férfikanál azonban ez igen gyakori. Szinte azt lehet mondani, hogy az életen át hűséges, soha meg nem ingó férfi ritka, mint a fehér holló. Ha a nő tudomására jut, hogy a férfi megcsalta, igen mélyen sérül, megalázottnak, kisemmizettnek érzi magát. A férfi azzal védekezik: egyáltalán nem is szerette azt a nőt, semmit sem jelentett számára, pusztán fizikai kapcsolat volt. És ez igen gyakran meg is felel a valóságnak, hiszen a férfiak könnyen el tudják választani az érzelmeket a szexualitástól. A nő azonban nehezen érti meg ezt, mivel az ő agyában a szerelem és a szex elválaszthatatlanul összefügg. Ezért bizalma és önbecsülése mélyen megrendül.
Ha egy nő lép félre, annak általában sokkal mélyebb okai vannak. házasságtörése gyakran segélykiáltás: történjen már valami, nem bírom tovább. A férfinek - ha még szereti és meg akarja tartani asszonyát - meg kell értenie, hogy a nő minden bizonnyal elsősorban érzelmileg kielégítetlen, és egyáltalán nem biztos, hogy a külső kapcsolat a férfi szexuális teljesítményének kritikája.
A férfi hűtlensége - ha a nő nem dugja szándékosan homokba a fejét - általában hamar kiderül. A férfi sokszor nem is érti, honnan sejtette meg felesége a félrelépést. Nem kell hozzá rúzsfolt, vagy szőke hajszál a fekete zakón. A nő ugyanis észreveszi a férj magatartásában, viselkedésében az apró változásokat. Azt, ha több időt tölt a fürdőszobában, gondosabban választja ki alsóneműjét, gyorsabban és idegesebben nyúl a telefonkagyló után. De árulkodó lehet többévi házasság után egy új ismeretlen mozdulat is az ágyban. A nőnek ilyenkor csak megérzései vannak, nincsenek bizonyítékai. A legtöbb férfi tudja ezt, és körömszakadtáig tagad. És gyakran nem is hiába. A legtöbb nő ugyanis szívesen hiszi el azt, amit hinni is akar.
Minél fiatalabb egy nő, értékrendjében annál fontosabb a hűség, a monogámia - vagyis annál nehezebben bocsát meg a hűtlen férfinak. Egy felmérésben azt tudakolták, hogy a nő megszakítaná-e a kapcsolatot, felbontaná-e a házasságot, ha tudomására jutna a férfi hűtlensége. A 30 év alatti nők 44%-a, a 30-40 közötti nők 32%-a negyvenesek 28%-a a hatvanasoknak pedig csak 12%-a döntött az azonnali szakítás mellett. Nézőpont kérdése: a nők okosabbá vagy megalkuvóbbá válnak-e az évek során. Véleményem szerint a biológiai tények ismeretében - ha a kapcsolat egyébként jól működik - nem érdemes egy alkalmi félrelépésnek sorsdöntő jelentőséget tulajdonítani.
Egy amerikai felmérés szerint egyébként a férfiak hűségesebbek azokhoz a nőkhöz, akik változatos, "szexis" alsóneműt viselnek. (Lehetséges, hogy ez csak egy külső jele annak, hogy a nő rugalmasabb, változatosabb nemi viselkedésre hajlandó, de a kutatók számára egyszerűbb az alsóneműre, mint a szexuális viselkedésre vonatkozó kérdéseket feltenni.) Mindenesetre ez egy lehetséges módja lehet annak, hogyan hidaljuk át a monogám kapcsolatban a férfi változatosság iránti igényét. Hölgyeim, fontolják meg!