A statisztika az átlag tudománya. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a kutatások az átlagos nővel, illetve az átlagos férfival foglalkoznak. Ha bemegyünk egy terembe, ahol nagyon sok nő és férfi található, biztosra vehetjük, hogy a férfiak átlagos súlya és magassága meghaladja a nőkét. Ez persze egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a teremben található legmagasabb vagy legsúlyosabb ember történetesen nő. A statisztikai vizsgálatok mindig az átlagra kíváncsiak. Az átlagtól való eltérés az a kivétel, ami erősíti a szabályt. Az a tény, hogy a férfiak általában jobban sakkoznak, mint a nők egyáltalán nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy nő - mondjuk Polgár Judit - méltó ellenfele legyen a világ legjobbjainak, sőt akár a férfi világbajnok címet is elnyerje.
Dr. D. Wechsler, az intelligencia mérésével foglalkozó amerikai tudós már az ötvenes években észrevette, hogy a különböző IQ tesztekben a férfiak és nők eltérő pontszámokat érnek el. Úgy is fogalmazhatunk, a tesztek "diszkimináltak" az egyik vagy a másik nem javára. Azokban a tesztekben, amelyekben az általános, és a verbális intelligenciát mérő kérdések voltak többségben a nők rendre jobb eredményeket értek el, mint a férfiak. Ha azonban a tesztet úgy állították össze, hogy abban sok vizuális vagy térbeli tájékozódást igénylő (pl. labirintus) feladat volt, akkor az eredmény megfordult, és a férfiak értek el magasabb pontszámot.
Nézzünk meg tehát, melyek a két nem között kimutatható legfontosabb különbségek:
Alapvető különbségek vannak a két nem között az érzékszervi észlelésben. A nőknek általában jobb a hallásuk, halkabb hangokat is meghallanak, jobban megjegyzik a dallamokat, míg a férfiak könnyebben meg tudják mondani, hogy honnan jön a hang. A nők szaglása is sokkal kifinomultabb. A két nem ízlelőképessége is különbözik: a nők érzékenyebbek a keserű ízre és jobban igénylik az édeset. Ezzel szemben a férfiak többféle sós íz között tudnak különbséget tenni, és jobban igénylik az erős, csípős ingereket. A nők bőre - testük egész felületén - jóval érzékenyebb a tapintási ingerekre, mint a férfiaké.
Még jelentősebbek a különbségek a látás területén. A férfiak szemének jobb a mélységélessége, könnyebben meg tudják becsülni a távolságokat, viszont szűkebb a látóterük. A nők jóval szélesebb perifériás látóterük miatt szinte a hátuk mögé is látnak, s így sokkal jobban tájékozódnak szűkebb környezetükben. Ezzel szemben a férfiak sokkal jobban tájékozódnak a térben, könnyebben olvasnak térképet, kétdimenziós tervrajzok alapján jobban el tudnak képzelni, és könnyebben össze tudnak rakni háromdimenziós modelleket, építményeket. Ezzel szokták összefüggésbe hozni azt a közismert tényt is, hogy - bár a lányok között is vannak tehetséges matematikusok - a fiúk között a kiemelkedő matematikai képesség jóval gyakoribb.
A lányok viszont a verbális képességek terén már igen korán túlszárnyalják a fiúkat. Általában korábban tanulnak meg beszélni, sőt olvasni is. Jobbak a helyesírásban, gördülékenyebben fogalmaznak, könnyebben tanulnak idegen nyelveket. A fiúknál jelentősen gyakoribb a beszédhiba, és kb. négyszer annyi diszlexiás (olvasási nehézségekkel küzdő) fiú van, mint lány.
A lányok kommunikációs képessége - mondhatjuk - már a bölcsőtől fogva meghaladja a fiúkét. A kapcsolatok, emberek iránti érzékenység a nőket egész életük során elkíséri: jobban felfogják, és jobban értelmezik a mimikát és a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Ezek a a szavakon kívüli (non verbális) kommunikáció tényezői. Mivel a hétköznapi kommunikációnak nagyobb része zajlik ezen a non verbális csatornán, a nők jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a szavak mögött bujkáló rejtett érzéseket, vágyakat. Ezáltal jobb emberismerők, és valószínűleg innen erednek a férfiak által megfoghatatlannak, irracionálisnak - nemegyszer "természetfölöttinek" tartott megérzéseik is. (Nem véletlen, hogy a középkorban boszorkányság vádjával perbefogott és máglyán megégetett személyek döntő többsége nő volt)