Az allergia lelki háttere

Az allergia eltúlzott védekezés. Az allergiás embernél az egyébként helyénvaló, életfontos elhárítás mértéktelenné, túlzottá válik. Immunrendszerünk voltaképpen egy védelmi hadsereg, amelynek célja a betolakodó kórokozók legyőzése, távoltartása. Az allergiás egyén azonban „állig felfegyverkezik”, s ellenségképét egyre nagyobb területekre terjeszti ki. Egyre több anyagot tart ellenségesnek, s egyre erősebb fegyvereket vet be, hogy legyőzze őket.

Olyan ez, akár a fóbia. Aki fóbiásan irtózik, fél például a póktól, annak aránytalanul hevesek a reakciói, ha megpillant vagy akárcsak elképzel egy pókot. Pánikba esik, remegni, verejtékezni kezd, szíve vadul kalapál, akár el is ájulhat. A logikus gondolkozás nem segít, hiába tudja, hogy a legrosszabb, ami történhet, egy kelletlen, viszkető csípés. Vagyis a reakció súlyosabb, veszélyesebb, mint az, ami kiváltotta.

Ugyanez a helyzet az allergiánál. A kiváltó anyag, az allergén voltaképpen teljesen veszélytelen, ártalmatlan virágpor, fű, macskaszőr, vagy házipor, az immunrendszer mégis veszélyesnek minősíti. Az immunrendszer téved - és túlreagál. A panaszokat nem az allergén, hanem a túlzott reakció okozza.

Elképzelhető, hogy az allergia az elfojtott agresszivitásnak a jele, amit az ember nem mer megélni, kifejezni, sőt olyan mélyen elrejti magában, hogy nem is tud róla. Ezért kénytelen testi tünetekben kifejeződni. Másrészről lehet az allergia fel nem ismert, elfojtott szorongás kifejezője is. Ha egyetlen anyagról van szó, akkor gyakran megtalálható a beteg élettörténetében egy olyan rég elfelejtett epizód, amikor az allergén valamilyen ijesztő, félelmetes helyzethez kötődött, és ezáltal valamilyen jelentést kapott. Ez minden betegnél más és más, egyéni, és gyakran csak módosult tudatállapotban férhető hozzá. Mégis összefoglalhatunk néhány jellemző, általánosnak tekinthető vonást.

A macskaszőrhöz a simogatást, érintést, becézgetést, intimitást asszociálhatjuk, macskaszőr-allergiásoknál gyakran ez a terület az a lélekben, ami szorongásokkal terhelt. Ugyanezt a területet szimbolizálja a virágpor, a szénanáthások "kedvelt" allergénje: a termékenység, a megtermékenyítés jelképe. A házipor-allergiában nemegyszer a tisztátalantól, piszkostól, mocskostól való félelem nyilvánul meg. Gyakran az allergén eredeti jelentése már elmosódott, sőt el is tűnt, az immunrendszerben a hibás kapcsolat mégis megmaradt.
Az allergiások nagy része nem egyetlen anyagra, hanem nagyon sokra, egyre többfélére reagál. Az ilyen ember a test nyelvén tulajdonképpen azt mondja: "A világ veszélyes, nem védekezhetem elég erősen ellene." S csodálkozhatunk-e az egyre terjedő bűnözés, a háborúk, a terrorizmus árnyékában az allergiák szaporodásán?