Szinte nincs olyan ember, aki élete során ne szenvedne többször is fejfájás miatt. Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében igen gyakori, és egyre szaporodik a fejfájás, egyes statisztikák szerint az emberek közel 20%-a szenved tartós vagy gyakran visszatérő fejfájás miatt. Természetesen a fejfájás hátterében is állhat szervi betegség, pl. homloküreg-gyulladás, nem, vagy rosszul korrigált látáshiba, a nyaki gerinc betegsége, sőt akár agytumor is. A tartós fejfájásban szenvedő betegek mintegy 10%-ánál találnak szervi elváltozást.
Ez azt jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében nincs szervi betegség, a fejfájás tehát funkcionális, vagyis szinte közvetlenül visszavezethető a stresszre. A funkcionális fejfájásnak két nagy típusa különböztethető meg: a feszüléses és az ér eredetű migrénes fejfájás.
A feszültség okozta tenziós fejfájás nyak és vállizomzat tartós feszülése következtében lép fel, a tarkótájon kezdődik, rendszerint tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Órákon, napokon keresztül fennállhat, és megkeseríti a betegéletét. Általában azokban az élethelyzetekben jelentkezi9k, amikor erős és tartós teljesítmény-nyomás nehezedik ránk, amikor a követelményeknek csak erőnk teljes megfeszítésével tudunk megfelelni. Máskor a túlzott szellemi erőfeszítés, vagy a szorongás, esetleg csalódás, gondok, aggodalmak okoznak többé-kevésbé tartós fejfájást.
Az ér eredetű migrénes roham kezdetén az agyi erek görcsösen összehúzódnak, később viszont kitágulnak. Agyi keringési zavar áll tehát fenn, ez okozza a fejfájást, mely rendszerint féloldali. Nőknél kb. kétszer olyan gyakori, mint férfiaknál. A beteg rendszerint előre megérzi a rohamot, A megelőző órákban gyengeség, fáradtság, levertség, vagy éppen ellenkezőleg feldobott izgatottság jelentkezik. Sok beteg már a rohamot megelőzően émelyek, gyakoriak a látászavarok: fénycikázás, homály, látótérkiesés, sötét vagy világos foltok a látótérben. Néha az is előfordul, hogy furcsa szagokat érez a beteg. Ezt követi a féloldali, szinte elviselhetetlen lüktető fejfájás. A beteget minden zavarja, a fény, a legkisebb zajok is fokozzák panaszait. A roham órákig tarthat, végül - általában viszonylag hirtelen, hányás kíséretében múlik el.
A migrénes roham lelki okai között gyakori az elfojtott düh, a visszatartott, ki nem mondott harag, ellenséges érzések. A szellemi túlterhelés, állandó intellektuális erőfeszítés kóroki szerepére utal, az értelmiségiek körében állítólag több a migrén. Számos híres ember, tudós és művész szenvedett a betegségben, pl. Chopin, Csajkovszkíj, Maupassant, Nietzshe vagy Darwin.
A fejfájós betegek rendszerint átlagon felül intelligens, érzékeny, gyakran szorongó, aggodalmaskodásra hajlamos, befelé forduló emberek, rendkívül fegyelmezettek, nehezen tudnak lazítani, Tökéletességre törekszenek, és rendkívül fontos számukra az elismerés, a siker. Indulataikat, negatív érzéseiket erősen kontrollálják, gyakran önmaguk ellen fordítják.
A fejfájás terápiájában a gyógyszeres fájdalomcsillapítás mellett jó hatású lehet a pszichoterápia is. A legfontosabb, hogy a beteg megtanuljon lazítani, elfogadja, hogy nem kell mindig teljesíteni. Szabad néha pihenni, egyszerűen csak "lenni", és élvezni az élet apróbb-nagyobb örömeit. Az is fontos, hogy a beteg elismerje: joga van haragudni, sőt, dühét - kultúrált, civilizált módon - ki is fejezheti.