Az alvászavarok leggyakrabban pszichés, idegrendszeri okokra vezethetők vissza. Két fő típusát különböztethetjük meg, az elalvási és az átalvási zavart.
Ha valaki nem tud este elaludni, annak rendszerint az az oka, hogy nappali problémákon jár az esze, azokon rágódik, azok nem hagyják nyugodni. A nyugtalanság és az élénk szellemi működés megnehezítik az elalvást. Mindennapi alvásunkat elrabolhatják a leküzdhetetlennek tűnő konfliktusok, a fokozott felelősségvállalás, a munkahelyi túlterhelés. Tovább bonyolítja a helyzetet az a düh és harag, amit amiatt kezdünk érezni, hogy nem tudunk elaludni. S minél inkább akarunk, annál nehezebben sikerül! Néhány álmatlan éjszaka után már előre szorongunk attól, hogy a következő éjszakát is álmatlanul fogjuk tölteni. És ez a szorongás egyáltalán nem könnyíti meg az elalvást.
Könnyű lenne persze azt mondani, hogy ne gondoljunk problémáinkra! Valamire nem gondolni nem lehet, de másra gondolni igen. Idézzük fel pl. minél részletesebben egy régi kedves emlékünket! Egy régi vakációt... Ne siessünk! Van időnk, merüljünk el a részletekben! Milyen volt a ház, amiben megszálltunk, milyen színű volt a függöny az ablakon? Idézzük fel a virágok illatát, a madarak csicsergését... Meglátjuk, még a végére sem értünk, már alszunk is. Ha ez sem elegendő, megtanulhatunk relaxálni, esetleg valamilyen alváskontroll technikát. Olcsóbb, hatékonyabb és egészségesebb, mint évtizedeken át altatót szedni!
Bonyolultabb a helyzet átalvási zavarok esetén. Ilyenkor az ember nyugtalanul alszik, többször felébred, nehezen alszik vissza, és reggel fáradtan, elgyötörten ébred. Ezeknek az alapját gyakran a tudattól távoli, elfojtott konfliktusok, szorongások, esetleg agresszív indulatok képezik. Ezek az elfojtott, fel nem dolgozott élmények éjszaka esetleg álom formájában jelentkeznek, de az egyén - hogy a pszichés megterhelés elől kitérhessen - felébredéssel reagál. Ilyen esetben gyakran csak a feltáró pszichoterápia segít.