Az asztma lelki háttere

Az asztma (asthma bronchiale) rohamokban jelentkező nehézlégzés. Elsősorban a kilégzés nehezített, mely ilyenkor sípoló, fütyülő hangot is adhat. A fulladásos roham a kis hörgők szűkülete következtében alakul ki, melynek oka egyrészt a hörgőcskék simaizomzatának görcse, másrészt ilyenkor a hörgők nyálkahártyája duzzadt és nagy mennyiségű, sűrű váladékot termel.
 A betegek nagy részében (kb. 70%) az asztma allergiás eredetű (exogén), míg másoknál külső ok nem állapítható meg. Az asztma kialakulásának hátterében is fellelhető némi öröklött, genetikus hajlam - a rokonok között több az asztmás és a más allergiás betegségben szenvedő beteg - ez azonban korántsem meghatározó. Egy vizsgálat szerint 59 egypetéjű ikerpárból 52 esetben csak az egyik testvér volt asztmás. Sokkal jelentősebbek a környezeti hatások. Ezek között a fokozódó környezetszennyezés mellett figyelembe kell venni a lelki tényezőket is. Ez különösen szembeötlő, ha tudjuk, hogy a rózsa-allergiásnál a műrózsa látványa is asztmás rohamot válthat ki.

Az asztmát sokan az elfojtott sírás kifejeződésének tartják. Mivel a sírás nem megengedett, a hörgők, a tüdő jajgat, bömböl a beteg helyett. A sírás elnyomása a kisgyermekkorban fejlődik ki rendszerint akkor, ha az anya elutasította, sőt büntette azokat az eseteket, amikor a kisgyermek sírással, jajgatással  próbálta hívni őt. Az asztmás beteg a roham alatt lélegzetével együtt érzéseit is visszafojtja. Másrészt sok betegnél az önállóságra való törekvés, az autonómia-igény egyszerre van jelen a gyengédség, védettség iránt vággyal s ez az ellentét belső konfliktust okoz. Súlyos problémája lehet a kéréssel, elfogadással is. Jó ember, aki szinte mindig, erején felül adni akar, kapni, elfogadni azonban nem tud, nem mer - ezt önállósága, autonómiája feladásának éli meg. Más személyekkel való kapcsolatában az empátia, a beleérző képesség jellemzi, még konfliktusaiban is hajlamos túlzottan figyelembe venni a másik szempontjait - szinte azonosul velük - ezért gyakran nem képes az önvédelemre.

Úgy tűnik, nincs egységes asztmás személyiségszerkezet, de még olyan konfliktus-szituáció sem, amiről azt mondhatnánk, hogy biztosan rohamot provokál. A legnagyobb hasonlóság talán a "megbirkózási stratégiákban" található. Tudjuk, hogy gyermekkorban az asztma igen gyakori betegség. Valószínű, hogy ez az önvédelem, az "énvédő" mechanizmusok gyengeségével, kialakulatlanságával magyarázható. Sok gyermek "kinövi" a betegséget - defenzív, énvédő mechanizmusai megerősödnek, önvédelméhez nincs szüksége a tüdő sírógörcsére.  Súlyos, fenyegető, szorongáskeltő élethelyzetben azonban az énvédő stratégiák megrendülhetnek, s ez a betegség kiújulásához vezethet.