A felső légúti hurut – amit általában „megfázásnak” nevezünk – voltaképpen az orr, garat, gége, légcső és esetleg a hörgők nyálkahártyájának gyulladása, és általában vírusok okozzák. Ahhoz azonban, hogy a mindig körülöttünk ólálkodó vírusok betegséget okozzanak az is szükséges, hogy immunrendszerünk kissé meggyengült állapota ezt lehetővé tegye. A védekező rendszer pedig meggyengülhet, ha fáradtak, kimerültek, túlhajszoltak vagyunk.
A nátha - az orrnyálkahártya gyulladása - gyakran nehéz szituációkban lép fel, amikor mindenből elegünk van. Nem az élet nagy, döntő, nehéz kríziseiről van szó, csak azokról a mindennapi helyzetekről, túlterhelésekről, amikor szeretnénk visszavonulni, pihenni, egyedül lenni egy keveset. Szimbolikus értelemben a nátha azt jelenti: "hagyjatok engem békén, nem akarok érintkezni, kapcsolatot teremteni senkivel." Ez első hallásra meglepőnek, talán erőltetettnek is tűnhet, de gondoljunk csak arra, hányszor mondtuk már: "Ne gyere a közelembe, náthás vagyok, megfertőzhetlek."
Azt hogy a jelen pillanatban mindenből - és mindenkiből - elegünk van rendszerint még magunknak sem merjük bevallani. Célunkat a betegség segítségével érjük el: az emberek megértően távol tartják tőlünk magukat, és így lehetőségünk van kivonni magunkat egy időre a megterhelő helyzetből. Ha nem értjük meg a betegség "üzenetét", nem lassítunk, nem vonjuk ki magunkat a forgalomból, akkor azt kockáztatjuk, hogy a közönséges náthából súlyosabb betegség alakul ki. A kórokozók megtámadhatják az orr melléküregeit, s így fájdalmas homlok- vagy arcüreggyulladásra tehetünk szert. A kórokozók az orrüregből lefelé, a torokra, gégére hörgőkre is ráterjedhetnek.