Funkcionális szívbántalomról vagy másképpen "szívneurózisról" akkor szoktak beszélni, ha a szívműködési zavar, a panaszok hátterében nem található szervi ok, tehát a szív voltaképpen egészséges. Ez azonban a beteget rendszerint nem túlzottan vigasztalja meg, mert ő - a negatív leletek ellenére - igencsak betegnek érzi magát. A tünetek általában bal oldali mellkasi fájdalomból, szapora szívdobogásból, ritmuszavarból állnak, és igen gyakran társul hozzájuk légzészavar, remegés, nyugtalanság, sőt halálfélelem. A tünetek gyakran pánikrohamok formájában jelentkeznek, és akár fóbiává is alakulhatnak; a beteg egyik orvostól a másikhoz szaladgál, és állandóan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban meghalhat infarktusban.
Annak a valószínűsége, hogy ezek a betegek szívbetegségben haljanak meg, igen alacsony, de legalábbis semmivel sem magasabb, mint bármely panaszmentes ember esetében. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a betegek nagyon szenvednek tüneteik miatt. S ha azt hallják, hogy panaszaik "csak" ideges eredetűek, gyakran megsértődnek, mert úgy érzik, hogy nem veszik tüneteiket, sőt őket magukat sem elég komolyan.
A tüneteket enyhíthetjük enyhe ritmus-szabályozókkal, mivel azonban szervi elváltozás nem áll a háttérben, végső soron csak a pszichoterápia segít.
Milyen pszichés problémák állhatnak a háttérben? Szimbolikus értelemben az embernek két központja van, a fej az értelem és a szív az érzelem centruma. A harmonikus emberben e két centrum egyensúlyban van. A szívverés szigorúan szabályozott, harmonikus ritmus. Ritmuszavar esetén, ha a szív "elakad" vagy vadul dobog, ez a rend megbomlását jelenti. A szívet - ahogy a köznyelvi fordulatok is utalnak rá - mindig egy érzelem billenti ki mértéktartó ritmusából. Ritmuszavarok általában olyan embereknél jelentkeznek, akik nem hagyják, hogy bármilyen érzelem kizökkentse őket a megszokott kerékvágásból, túlzottan tartják magukat az értelemhez, elnyomják érzéseiket, amelyek ezért nem téríthetik el őket a szabályoktól, az értelem által kijelölt úttól. Túlzottan teljesítmény- és sikerorientált világunk is az ész, az értelem egyeduralmát hirdeti. Ennek azonban nagy ára van. Az érzelem ugyanis nem hagyja teljesen elnyomni magát, legfeljebb eltéríthető. Testi tünet, ritmuszavar formájában jelentkezik, s ezzel kényszeríti elnyomóját arra, hogy - szó szerint - hallgasson a szívére.