Melyek azok a személyiségjegyek, amelyek különösképpen hajlamosítanak magas vérnyomásra?
A betegek egy része rendkívül nyugodt természetű. Róluk mondják, hogy "fát lehet vágni a hátán". Erősen azonosul hivatásával, barátságos, rendkívül alkalmazkodó. A munkájával járó stresszt nem veszi tudomásul, még önmaga előtt is letagadja. Negatív érzéseit, indulatait sem éli meg, a konfliktusokért, kudarcokért önmagát okolja.
A betegek másik csoportja túlzottan érzékeny a stresszre, a mindennapi élet izgalmaira. A világot fenyegetőnek, ellenségesnek éli meg, ezért az apró kellemetlenségeket személyes sértésként értékeli. Hajlamos a bolhából elefántot csinálni. Túlzottan aggodalmaskodik, ott is legyőzendő akadályt lát, ahol pedig egyenes út vezet a siker felé. Mindemellett mindezt jelentős - túlzott - önuralommal leplezi. Negatív érzéseit nem meri, nem tudja, nem akarja kifejezésre juttatni.
A harmadik csoport voltaképpen indulatos, kötekedő természetű. Gyakran kerül konfliktusba környezetével. Azonban túlzottan fél indulatos természetétől, semhogy konfliktusait nyíltan vállalhatná. Ezért indulatait elfojtja, s konfliktusai elől túlzott aktivitásba, szüntelen tevékenységbe menekül.
Látható, hogy a magas vérnyomásos betegek között gyökeresen eltérő, látszólag teljesen ellentétes személyiségvonásokkal rendelkező emberek találhatók. Mi az a közös vonás, ami mégis szembetűnik? Mindhárom csoportra jellemző hogy nem képes elfogadni, illetve társadalmilag elfogadható formában kifejezni saját negatív érzéseit, indulatait.
Lehet-e változtatni az említett személyiség-jegyeken? Úgy gondolom igen, és mindez tanulható. Az első és legfontosabb lépés, hogy fogadjuk el: vannak negatív érzéseink, indulataink. Nincsen abban semmi rossz, ha haragszunk, dühösek, elkeseredettek, csalódottak vagyunk. Fogadjuk el, sőt azonosítsuk magunkban ezt az érzést. Azután próbáljuk meg - kultúráltan, társadalmilag elfogadható formában - ki is fejezni.
Sok probléma forrása, hogy az emberek a konfliktusokat elkerülhető, sőt elkerülendő "rossznak" tekintjük. Pedig a konfliktus az élet, a változás feltétlen velejárója. A jól kezelt, megoldott és ezáltal meghaladott konfliktus a fejlődés motorja lehet mind a családi kapcsolatokban, mind a munkahelyen, üzleti vállalkozásban. Segítője lehet egy új, jobb minőségű együttműködés kialakításának.
Meg kell tehát tanulni a konfliktuskezelés önérvényesítő, asszertív módját. Az asszertív (magabiztos), agresszív és nonasszertív (bizonytalan) viselkedésmódok elkülönítése rendkívül fontos. Jelentős gátja lehet ugyanis a hatékony viselkedésnek az a vélekedés, amely az önérvényesítést a tolakodó önzéssel és agresszivitással azonosítja. A magabiztos, asszertív egyén képes igényeinek közlésére, jogaiért való kiállásra oly módon, hogy közben mások igényeit, érzéseit és érdekeit is figyelembe veszi. Konfliktusok esetén ezek megoldására és nem a konfliktust okozó egyén erkölcsi megsemmisítésére vagy leértékelésére törekszik. Az agresszív fellépés nem a konfliktusra irányul, hanem annak okozójára, míg a nonasszertív, magabizonytalan önnön érdekképviseletére nem képes egyént az jellemzi, hogy nem tud kiállni jogaiért, konfliktus esetén sem tudja kifejezni érzéseit, igényeit, s ezért rengeteg sérelem, kudarc éri. Ha megtanuljuk asszertíven kifejezni érzéseinket, megoldani konfliktusainkat, nemcsak hatékonyabbak leszünk, hanem elkerülhetjük számos betegség - köztük a magas vérnyomás bekövetkezését is.
A magas vérnyomásos betegeknek a gyógyszeres kezelés kiegészítésére különösen ajánlhatók a különféle relaxációs módszerek - autogén tréning, progresszív relaxáció - mivel kiválóan alkalmasak a feszültség, a szorongás kóros köreinek áttörésére. A relaxációs gyakorlatok során nemcsak izmainkat lazítjuk el, hanem megtanuljuk kontrollálni szerveink működését. Szabályozhatjuk, lassíthatjuk szívműködésünket, megtanuljuk kitágítani ereinket, s ezáltal csökken a vérnyomás. A relaxáló betegek általában jóval kevesebb gyógyszerre van szükségük a normális vérnyomás beállításához.