Életünk során valamennyien többször is küszködünk hosszabb-rövidebb ideig izületi panaszokkal. Fiatalabb korban főként balesetek, húzódások, rándulások, ficamok fordulnak elő, később a degeneratív kopások, felrakódások, az ún. artrózisos megbetegedések jellemzők. Az izületi porc rugalmassága csökken, az ízületi felszínek egyenetlenné válnak, és ezért mozgásuk fájdalmat, kellemetlenséget okoz. Túlterhelés hatására az izület vagy a körülötte elhelyezkedő lágyrészek (inak, szalagok, nyálkatömlők) gyulladásba is jöhetnek.
Bár a kopások, a degeneratív elváltozások életkorunk előrehaladtával bizonyos mértékig sajnos óhatatlanul bekövetkeznek, az izület közelében elhelyezkedő izmok fokozott tónusa, túlzott feszülése nagy szerepet játszik mind a betegség kialakulásában és a panaszok megjelenésében, mind azok mértékében. Az izomtónus fokozódása pedig hangulatunktól, indulatainktól is függ. Éppen ezért az egyes izületi panaszok hátterében gyakran fellelhetők jellemző problémák, konfliktusok, amelyek alapján az izületi elváltozásokat, mint "szervbeszédet" szimbolikusan értelmezhetjük.
A kar szimbolizálja az ember erejét, cselekvőképességét. A kisfiúk bicepszükre mutatva szoktak dicsekedni erejükkel. Ez az erő persze átvitt értelmű is lehet: hatalmunkat, befolyásunkat mutatja, hogy milyen messzire ér el a kezünk.
A váll az ágyéki gerinchez hasonlóan a felelősség problémájával áll szoros összefüggésben. Ha valaki olyan sok terhet vesz a vállára, amit már nem bír el, akkor előfordulhat, hogy a vállizület vagy a környező lágyrészek, nyálkatömlők gyulladásba jönnek. Ez olyan fájdalommal jár, hogy a beteg a karját sem tudja felemelni. Máskor a vállizület körüli gyulladás hátterében nagyfokú tehetetlenség érzés áll.
A könyökizület jelentése kettős. A könyök segítségével öleljük magunkhoz a világot, ugyanakkor szintén könyökünkkel verekedjük át magunkat rajta. Könyöklőnek azt nevezik, aki erőszakosan, akár mások rovására nyomul előre az élet különböző területein. Az úgynevezett teniszkönyök igen gyakori betegség. Nevét arról kapta, hogy a túlerőltetett teniszjáték következtében igen gyakran fordul elő a könyökizület egyik részének gyulladása. Annak is lehet azonban teniszkönyöke, aki még sohasem tartott teniszütőt a kezében. Ilyenkor a betegség hátterében a könyöklés-ölelés feloldhatatlan ellentéte áll.
Az ínhüvelyek gyulladása általában a túlzott igénybevételnek köszönhető. Rendszerint a hosszabb időn át végzett apró mozgások - mint például az írás, gépelés - okozzák. Az alkartól az ujjak felé vezető inakat védő burok az ínhüvely, mely a túlzott igénybevételtől begyullad. Felrakódások keletkeznek rajta, ami fájdalmat, súrlódó érzést okoz. A súrlódást néha tapintani, csaknem hallani lehet. Igen valószínű, hogy nem maga a mozgás, a tevékenység, hanem annak görcsössége okozza az elváltozást. A görcsösség pedig belső ellenállás következménye lehet. Ezzel magyarázható azoknak a középiskolai diákoknak ínhüvelygyulladása, akiknél a panaszok az érettségi után nyomtalanul eltűnnek, annak ellenére, hogy a főiskolán, egyetemen a korábbinál még többet is írnak. A panaszok akkor szűnnek meg, ha a fiatal érdeklődésének megfelelően tanul tovább, így az írás már nem görcsös, a tanulás örömöt okoz. Gépírónők ínhüvelygyulladásának hátterében gyakran az áll, hogy úgy érzik, munkájukat, és ezzel őket magukat sem becsülik meg eléggé.
A kéz cselekvőképességünk szimbóluma. A kisgyermek mindent kézbe vesz, megtapogat, ezáltal ismeri meg a világot. Ha kézben tartjuk dolgainkat, akkor sikerül életünket megfelelően irányítani. Kezünkkel simogatni és ütni egyaránt tudunk. Míg a nyitott kéz, a felfelé néző tenyér a békés szándék, a barátság, a megbocsátás szimbóluma, az ökölbe szorított kéz a visszafojtott dühöt, haragot, agressziót jelképezi. A kezek kisizületein idősebb korban jelentkező felrakódások, deformitások talán azt jelzik, hogy életünket már nem tudjuk teljes mértékben irányítani. A sokízületi gyulladás, ami először leggyakrabban a csukló, a kéz ízületein jelentkezik, általában az elfojtott ellenérzés, agresszió jele.
A csípő előrehaladásunk jelképe. Innen indul ki az alsó végtagok mozgása, csípőnk indítja el lépteinket. A csípőízület fájdalmai, melyek általában artrózisra vezethetők vissza, és nagyfokú mozgáskorlátozottsággal járnak, arra utalhatnak, hogy életünknek e későbbi szakaszában esetleg más irányt kellene vennünk, másfelé, talán rejtettebb, belső célok felé irányítsuk figyelmünket.
A térdizületben az alázat témáját dolgozzuk fel. Letérdelni, térdet hajtani - mely a hódolat, az alázat jele - a modern ember egyáltalán nem szeret. Nem csoda hát, hogy olyan gyakoriak a térdizület fájdalmas elváltozásai.
A láb a konkrét valósághoz való viszonyunkat szimbolizálja. Az az ember aki két lábbal áll a földön, minden bizonnyal megáll a saját lábán. Az erős gyökerek biztonságot jelentenek, s ezáltal elősegítik teljesítményünket, fejlődésünket is. Modern világunkban, ahol a biztonságot jelentő tradíciók leértékelődtek, s egyre távolabb kerülünk, elszakadunk gyökereinktől, egyre kevesebb ember rendelkezik megfelelő lábboltozattal. A civilizációs ártalomként számontartott lúdtalp ezért szinte valamennyiünknek okozhat több-kevesebb problémát.