A hipnózist önmagában nem tekinthetjük terápiának, hanem módszernek, ami felerősítheti, gyorsíthatja a terápiás folyamatot. A hipnózishoz hasonlóan kiváltott módosult tudatállapotot már több ezer éve - az ókori kínai, egyiptomi. indiai, görög, római stb. kultúrák - használták gyógyításra. Fénykorát a XIX. század végén élte. Háttérbe szorulását általában Freud negatív hatásának tulajdonítják, pedig valódi oka inkább az volt, hogy a századfordulóra a hipnózis kimerítette addigi lehetőségeit. A hipnózist ugyanis akkor még egy alvásszerű állapotnak tartották, amelynek terápiás hatása azon alapult, hogy ebben az állapotban az ember fokozottan érzékeny szuggessziókra. Ezért a korai hipnotizőrök autoriter, direkt szuggessziókkal törekedtek a tünetek megszüntetésére. Az ilyen hipnózis hatása pedig gyakran felületes és átmeneti.
Ma már tudjuk, hogy a hipnózis nem egyfajta alvás, hanem olyan módosult tudatállapot, amelyben a terapeuta és paciense igen szorosan egymásra hangolódik. Az agy működésében a hétköznapi életben általában háttérbe szorított jobb agyfélteke kerül túlsúlyra. A figyelem sajátosan átrendeződik, ezáltal a képzelet szárnyakat kap, a testi, érzékszervi élmények, a múlt elfelejtett, elfojtott eseményei, a tudattalan tartalmai könnyebben hozzáférhetők, átélhetők, átdolgozhatók. A hipnózishoz igen hasonló módosult tudatállapottal dolgozik számos imaginációs és NLP technika is.
A hipnoterápia sikere szempontjából igen nagy szerepe van a beteg hiedelmeinek, beállítódásának is. A betegek egy része fél a hipnózistól - ebben a tekintetben sokat ártottak a lelkiismeretlen színpadi hipnotizőrök. (Ezek prototípusát Thomas Mann igen érzékletesen jeleníti meg Mario és a varázsló című kisregényében.) Mások csodát várnak, de legalábbis valami gyökeresen új, eddig sosem ismert élmény átélését, s a hipnotizőr "mágikus erejében" bíznak, egyedül tőle várják a gyógyulást. Pedig a hipnoterápia - a többi pszichoterápiához hasonlóan - munka, melyben a gyógyulás a terapeuta és paciense egymásra hangolódásán, együttműködésén múlik.