Mi is az az intersticium?
Az emberi szervezet sejtekből, szervekből, szervrendszerekből épül fel. A sejtek közös környezete a sejtközötti (szövetközi= intersticiális) térben lévő folyadék, ahonnan a sejtek táplálékot és oxigént vehetnek fel, illetve ide adják le a széndioxidot és a salakanyagokat. Ez a folyadék a vérplazmán keresztül létesít kapcsolatot a külvilággal. Az intersticium az a tér, melybe a szervezet valamennyi sejtje, szerve, szervrendszere, beágyazódik, amely egységes az egész szervezetben. Éppen ezért alaprendszernek is nevezhetjük. Az alaprendszer felelős a sejtek közötti anyag, energia és információ átvitel minőségéért.
A szervezet működése viszonylag állandó fizikai-kémiai feltételeket igényel. A normális, hibátlan működés feltétele a belső környezet, az alaprendszer relatív állandósága. Ez az állandóan változó külső környezeti feltételek mellett lényegében egy egyensúlyi állapotot jelent, amelyet bonyolult szabályozó mechanizmusok tartanak fenn. A belső környezet, az alaprendszer egyensúlyi állapotát homeosztázisnak nevezzük. Az egyensúlynak számos összetevője van, ezek közül a legfontosabbak a vízterek állandó térfogata, az állandó ozmotikus koncentráció, az ionegyensúly, és az állandó kémhatás.
Ha az alaprendszert belső vagy külső inger éri (pl. pH változás, vízelvonás, mechanikai inger stb.) egy sor változás indul meg benne. Bármelyik pontján bekövetkezett változás a test legtávolabbi pontján is változásokat idézhet elő.
Az alaprendszer homeoszázisa az egészség feltétele. Éppen ezért rendkívül fontos, az alaprendszer, az intersticium vizsgálata. Ez egészen a legutóbbi időkig nem volt lehetséges, csak az utóbbi évek egyik legfontosabb felfedezése az Elektro Intersticiális Szken (EIS) tette lehetővé.
Az EIS története
Frederick Gardner Cottrell amerikai elektro-kémikus a folyadékterek összetételét egyenáram segítségével vizsgálta, és felfedezését már 1902-ben publikálta, ez azonban akkor feledésbe merült. Módszerét csak mintegy száz évvel később vették újra elő, és fejlesztették tovább, míg végül megszületett az új diagnosztikus – pontosabban szólva állapotfelmérő – eszköz és módszer, az EIS.
Számos országban főként Franciaországban, Oroszországban és az Egyesült Államokban több ezer vizsgálatot végeztek, és ezek alapján kialakul az egészségesekre, valamint a legfontosabb és leggyakoribb betegségekre jellemző értéktartomány illetve referenciagörbe. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok területén folyik a készülék további fejlesztése, és több klinikai vizsgálat is zajlik, amelyek elsősorban a daganatos betegségekre, azok kezelésének követésére vonatkoznak. Vizsgálják ezen kívül a hiperaktív, figyelem-zavaros gyermekeket, valamint a depresszió gyógyszeres kezelésének követését is. Magyarországon kb. fél éve végzünk méréseket.
Hogyan történik a mérés?
A mérést a test hat pontján elhelyezett elektródákkal végezzük. Két elektródát helyezünk el a tenyerek, kettőt a talpak alatt – ezek egyszerű fémlapok, amelyekre a vizsgálandó személy kezeit illetve lábait helyezi. Ezen kívül két további – az EKG mérésekhez hasonló – elektródát ragasztunk fel a homlok két oldalára. A hat elektróda segítségével a készülék gyors egymásutánban három méréssorozatot végez. Az első mérés a szövet közti tér (interstícium) vezetőképességét vizsgálja a test különböző régióiban, a második a vízterekről, a szervezet izom és zsírtartalmáról tájékoztat, a harmadik pedig az ionösszetételt (nátrium, kálium, kalcium, stb.) vizsgálja. Maga a vizsgálat nem tart tovább 5 percnél, teljesen veszélytelen és fájdalommentes.
A mérések befejezését követően a számítógép bonyolult matematikai műveletek segítségével meghatározza a vizsgált személy aktuális értékeit a szervezet szinte minden pontján. Ezeket az értékeket azután összehasonlítja az adatbázisában tárolt referenciagörbékkel - amit a több ezer egészséges és beteg ember vizsgálata alapján alakítottak ki – és végül közli illetve megmutatja az eredményt.
Az eredmények közlése igen szemléletes, ugyanis a számítógép képernyőjén a szervek, szervrendszerek ábrázolása háromdimenziós grafikával történik, ráadásul a normálistól való eltéréseket – súlyosságuktól függően – a gép különböző színekkel jelzi. Ezt táblázatok és szöveges elemzések egészítik ki.
A vizsgált személy számára a látottakat a módszerben járatos orvos részletesen elmagyarázza, megbeszélik a további teendőket. A vizsgálatnál (természetesen csak a vizsgált személy beleegyezésével) a hozzátartozó is jelen lehet, és felteheti kérdéseit.
Milyen kérdésekre ad választ az EIS vizsgálat?
Az EIS alapvetően állapotfelmérő vizsgálómódszer, amivel általában nem betegséget diagnosztizálunk.
Akkor hát mi értelme elvégezni a vizsgálatot? Milyen információkat szerezhetünk?
Az EIS segítségével az egészséges szervezethez képest mutatkozó hiányokat és többleteket, alulműködéseket és túlműködéseket, szabályozási zavarokat mutatjuk ki. Az egyes szervek működésén kívül képet kapunk a vegetatív idegrendszer, a hormonrendszer működéséről, az agyi ingerületmintázatról. Épp ezért a vizsgálat - gyakorlott elemző kezében - olyan összefüggésekre is fényt deríthet, ami más módszerekkel nem, vagy csak nagyon nehezen, sok-sok vizsgálat összegzésével lehetséges.
Igen nagy előnye a vizsgálatnak, a szervezet egészére kiterjed, és egy olyan területről, az intersticiális folyadéktérből szállít információkat, melyről mindeddig alig tudtunk. Márpedig az alaprendszer egyensúlya az egészség elengedhetetlen feltétele. Az egyensúly felborulása igen érzékeny jelzője az egészségi állapotnak. Olyan eltéréseket, tendenciákat, is felismerhetünk tehát, amelyek az adott pillanatban még nem tekinthetők betegségnek, azonban egy idő után betegséghez vezethetnek. Másrészt magyarázatot adhat olyan tünetek, panaszok hátteréről, amelyek még nem érik el a kimutatható betegség határát, ezért az orvosi vizsgálatok esetleg nem vezetnek diagnózishoz. További nagy előny, hogy az EIS idegrendszeri funkciókat is vizsgál, egyes igen fontos hormonok sőt, ingerületátvivő anyagok szintjének változásáról is tájékoztat. Persze gyakran előfordul, hogy az EIS már kialakult betegséget, vagy annak gyanúját veti fel, ilyenkor a diagnózist más módszerekkel (labor, röntgen, ultrahang vizsgálat, stb.) meg kell erősíteni.
Az EIS vizsgálatot a módszerben jártas orvos végzi. Ő elemzi, értékeli az adatokat, illetve az összefüggéseket, felveti a háttérben meghúzódó kórfolyamatokat, javasolja – ha szükséges - a további vizsgálatokat, illetve szükség esetén tanácsokat ad.
A vizsgálatról részletes írásbeli leletet adunk a fennálló állapotról, valamint javaslatot a szükséges további vizsgálatokról, életmódváltozásról, gógytermékekről, gyógyszerekről.
Kiknek ajánlott elvégezni az EIS vizsgálatot?
- Azoknak, akiknek régebb óta fennálló panaszaik vannak, de az orvosi kivizsgálás nem találta meg az okot a panaszok hátterében.
- Krónikus betegség esetén a lefolyás ellenőrzéséhez, a gyógyulás megítéléséhez
- Egészséges, de időnként különböző panaszokkal küzdő személyeknek, hogy megtudják, hol van szervezetükben a „leggyengébb láncszem”
- Fokozott stresszterhelésnek kitett egészséges személyeknek, hogy megtudják, hagyott-e már nyomot a stressz a szervezetükben.
- A teljesen panaszmentes, tünetmentes, egészséges személyeknek, ha fontos érték számukra az egészség, és szeretnének képet kapni szervezetük általános állapotáról.
- Azoknak, akik sejtik, hogy életmódjuk nem a legideálisabb, és tudni szeretnék, hogy van-e ennek már kimutatható következménye.
- Azoknak, akik életmódváltás előtt állnak, és keresik a számukra legmegfelelőbb utat
- Azoknak, akik már változtattak az életmódjukon, és tudni szeretnék, hogy a változással elérték-e a kívánt eredményt.
Én a vizsgálatot a III. ker. Szakorvosi rendelőben csinálom, bejelentkezés a III. ker. Biolaborban Támba Sándornál: Tel: +36 (20) 3644-226