Dr. Edward Bach angol orvos saját betegsége tapasztalataiból kiindulva 1930 és 1936 között dolgozta ki gyógyítási rendszerét, amit a mai napig az õ neve után nevezzük Bach-virágterápiának.
Dr. Bach gondolkodása alapvetően pszichoszomatikus volt, elképzelése
szerint a betegség testi tünetei természetes módon tűnnek el a kiváltó lelki probléma megszűnésével.
A terápiában 38 virágesszenciát használunk, amelyek különböző típusokat, alkatokat, lelkiállapotokat testesítenek meg. Ezek persze tisztán, önmagukban szinte sohasem fordulnak elő, általában kombinációkkal találkozunk. Azt is rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy egy adott alkat vagy állapot önmagában nem jó vagy rossz, és semmiképpen sem elítélendő. Sok esetben azonban negatív oldaluk erősödik fel, és – mint lelki háttér – betegségekhez vezet.
Vannak olyan lelki alkati sajátosságok, amelyek az embert egész életén keresztül, vagy legalábbis tartósan egy-egy életciklusban jellemzik, mások inkább aktuális problémák, pillanatnyi érzelmi szituációk által aktiválódnak.
Dr. Bach a 38 virágesszenciát/lelkiállapot hét csoportba sorolta. Ezek a következők: félelem, bizonytalanság, a jelen történései iránti érdektelenség, magányosság, más emberek elképzeléseivel és külső hatásokkal szembeni túlérzékenység, kétségbeesés, mások boldogulása miatti túlzott aggódás.
A homeopátiához hasonlóan a Bach virágterápia is igen nagy hígítású készítményekkel dolgozik, vagyis a szerek hatásmechanizmusa nem az anyag, hanem a rezgés, az információ szintjén képzelhető el. Az alapelv azonban más: míg a homeopátia azt a szert használja igen kis hígításban, ami nagy töménységben létrehozná a betegséget, addig a virágterápiában inkább az ellentétekkel dolgozunk. Dr. Bach így ír erről: „A tökéletes megoldást nem a káros befolyás megszüntetése jelenti, sokkal inkább az, ha a vele ellentétes erény megerősítésével kigyomláljuk a hibát. Ez az ellentétek, a pozitív és negatív törvénye.”
Dr. Bach hasonlatával élve a betegség olyan, mint egy hagyma: egymás után egyre újabb és újabb rétegek kerülnek felszínre. Másrészt a gyógyulás nem egyenletes, homogén folyamat sem testileg, sem érzelmileg. A változásokat a gyógyítónak követnie kell, és a beteg testi-lelki- szellemi igényei szerint változtatni az eszenciakeveréket. Ehhez pedig szoros orvos-beteg kapcsolatra van szükség.
A Bach-virágterápia alapanyagai semmiféle káros hatással nem rendelkeznek, így egy téves kezelés – amikor a gyógyító nem találja meg a megfelelő esszenciákat - semmiféle kárt nem
okoz. Ilyen esetekben semmiféle változás nem következik be. Sikeres kombináció esetén a változások már néhány nap után tapasztalhatók.