Számos különböző lehetőség kínálkozik arra, hogy dolgozzunk ezzel a rendszerrel. Talán a legalapvetőbb kapcsolatok szintje, ugyanis kapcsolataink jellege határozza meg, hogy a pokolban vagy a mennyben érezzük-e magunkat.
A legtöbb ember elégedetlen kapcsolataival. A legtöbb ember azért csalódik a kapcsolataiban, mert almát vár a körtefától. A rendszer segítségével könnyebben megérthetjük környezetünket, harmonikusabban alakíthatjuk kapcsolatainkat. Megérthetjük, mi az, ami leginkább stresszkeltő a számunkra, és megtanulhatjuk jobban, könnyedébben kezelni azt. Megtanulhatjuk, hogy úgy bánjunk környezetünkkel – családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal – ahogy az nekik és nekünk is a lehető legjobban megfelel.
Talán még fontosabb az önfejlesztés, mely önmagunk megértésén és elfogadásán alapul. Ha megbocsátunk magunknak, akkor a megbocsátás azután kiterjeszthető munkatársainkra, barátainkra, sőt, családunk tagjaira is.
Legmélyebb álmaink akkor válnak valóra, amikor képesek vagyunk kiteljesíteni önmagunkat és magunkhoz ölelni az életet. Hogy végre megtudjuk, mit tapasztalunk, gondolunk, mit érzünk valójában. Jelen kell lennünk a pillanatban, elfogulatlanul, értékelés és ítélkezés nélkül.
„Az élet szép, Tenéked magyarázzam?”