Béketeremtő, Békeszerető, Békevágyó, Közvetítő, Kiegyensúlyozott, Alkalmazkodó, Megőrző, Lusta zseni, Szent
Erősségei: Rendkívül barátságos, elfogadó, derűs, harmóniát sugároz. Érzelmileg stabil és kitartó. Bízik önmagában és másokban, derűlátó, nem aggódik a jövő miatt. Türelmes, jó természetű, megnyugtató és segítőkész. Természetes és őszinte, könnyen megérti a másik ember álláspontját. Tárgyilagos és pártatlan, jól tud közvetíteni az emberek között, képes összehangolni a csoportot. Átfogó gondolkodással, szintetizáló készséggel rendelkezik.
Fő indítéka: a belső stabilitás, lelki béke, harmónia fenntartása
Fő félelme: hogy elveszíti önmagát, stabilitását és a többi embert.
Jellemző mondata: „Minden rendben van, elégedett vagyok”
Intrapszichés folyamatok:
Fő motivációja a belső béke, harmónia fenntartása, minden áron. Ennek fenntartása érdekében inkább nem vesz tudomást semmiről, ami nyugalmát megzavarhatná, figyelmen kívül hagyja környezete minden zavaró, nyugtalanító tényezőjét, valamint saját nyugtalanító érzéseit, késztetéseit is.
Bár önállóságra és függetlenségre törekszik, önérvényesítő képességét nem használja ki, sőt, hátérbe szorítja önmagát, hogy megőrizhesse az állandóság, stabilitás és kiegyensúlyozottság érzését.
Valamennyi kilencesre jellemző, hogy kerüli a konfliktust. Környezetében is fontos számára a békesség, mások konfliktusaiban tárgyilagos, pártatlan, kitűnő közvetítő, igen jó érzéke van a kompromisszumokhoz. Szereti, ha a problémák megoldódnak, és mindenki lecsillapodik körülötte. Végtelenül türelmes és befogadó, szinte bármilyen élethelyzetben, vagy társaságban jól tudja érezni magát. Rendkívül megértő, hiszen meg tudja érteni, és el tudja fogadni az összes többi személyiségtípus szemléletét. “Olyan rendes ember” mondják róla a barátai, mivel rendkívül segítőkész, nehezen, szinte sohasem mond nemet.
Saját, személyes problémáiban a végsőkig kerüli a konfliktust, gyakran a problémát sem veszi észre, vagy szőnyeg alá söpri. Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy ha mégsem, akkor azt várja, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg. . Szinte mindig nyugodtnak, békésnek látszik, úgy tűnik, hogy „fát lehet vágni a hátán”. Ez abból adódik, hogy a legnagyobb problémája az agresszióval van. A kilences valóban jó akar lenni. Az a hiedelme, hogy ennek érdekében nem nyilváníthatja ki haragját, mert aki dühös, az „rossz”. Valójában fél agressziójától. Úgy érzi, hogy ha egyszer ezt a dühöt szabadon kiengedné, valami szörnyűséges, jóvátehetetlen dolog történne. Agresszióját tehát elfojtja, a dühöt, haragot elkerüli. Ahelyett, hogy dühbe gurulna, inkább kiszáll a helyzetből és szórakozottá, „öntudatlanná” válik. Egy kilencessel szinte sohasem lehet veszekedni, de még egy konfliktust megoldani sem. Nem mondja ki, amit gondol, rád hagyja, amit mondasz, úgy érzed: egyszerűen nincs ott.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a kilencesek sohasem dühösek, vagy hogy ezt soha nem mutatják ki. Vannak kiborulások, felrobbanások, de ezek általában nem kapcsolódnak az adott helyzethez. A felgyülemlett harag rendszerint valami apróság miatt robban ki, és szinte sohasem a felelős személy ellen irányul.
A kilences gyakran az önérvényesítést is az agresszióval azonosítja. Nem versenyez senkivel, nem tör karrierre, pozícióra. Nem szívesen dönt – nehogy megsértse a másikat. „Nekem mindegy” – mondja, és szerényen a háttérbe húzódik. Mindez lassanként önfeladáshoz, passzivitáshoz, és a környezettől való elszakadáshoz vezet.
A kilences nem szeret cselekedni, kimozdulni a kényelmes helyzetből, ritkán kezdeményez. Kényelemszerető, olykor már lusta. Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozna feladatai elvégzésén. Dolgozik, gyakran nagyon is keményen. Munkájában szorgalmas és produktív, gyakorlatias, mindent elintéz, másoknak is segít. Órákon keresztül tud pl. monoton munkát végezni, közben gondolatai máshol járnak, és a munkát mégis jól végzi. Lusta viszont azon dolgozni, ami fontos, ami igazán elengedhetetlen. Külső vagy belső konfliktus elől azonnal az önkábítás, öntudatlanná válás felé menekül.
Kapcsolataiban a kilences néha elveszít a szeretett személy felé minden határt és korlátot. Teljesen el tud merülni a másikban, majd annak visszatükröződésévé válik. Ritkán lép ki a kapcsolatból, szakításkor érzelmileg kialszik és hagyja a másikat elmenni. Ez is a konfliktus elkerülésének egy módja.
Engedékeny viselkedése ellenére a kilencesben makacs ellenállás dolgozik, rendkívül erősen óvja önállóságát, belső stabilitását. Nem akarja, hogy mások befolyásolják, irányítsák, megzavarják nyugalmát.
Gyermekkor:
A legtöbb kilences gyerekkorában tanulta meg a közvetítő, béketeremtő szerepet. Gyakori, hogy a szülők között nyílt, vagy rejtett ellentét, konfliktus megoldását, vagy legalábbis elcsitítását vállalta magára. Ha a család veszekedésektől volt hangos, a kis kilences eldöntötte: a konfliktus, a harag kifejezése rossz dolog. Őmaga igyekezett jó lenni, nehogy viselkedése a szülők között vitát generáljon.
Más kilencesek úgy érezték, hogy háttérbe szorultak. Lehet, hogy testvérük árnyékolta be őket, vagy szüleik éltek olyan szoros szimbiózisban, melyben a gyereknek nem jutott elég tér.
Érdekes tapasztalat, hogy számos kilences számol be arról, hogy elhúzódó nehéz szüléssel, császármetszéssel jött a világra.
Gyengeségei:
Kényelemszeretete, lustasága erősebb lehet ambícióinál. Emiatt nem fejleszti magát, képességei megmaradnak a lehetőség szintjén. Ha noszogatják, azt nyugalma, önállósága megsértésének érzi, és belső ellenállással reagál. Gyenge önérvényesítő képessége miatt alkalmazkodó képessége megalkuvásba torkollhat.
A kilencesnek gyakran rossz az időérzéke, pontatlan, akár notórius elkéső is lehet.
A leromlás folyamata:
Ha a kilences – derűje és nyugalma fenntartása érdekében – eltunyul, és háttérbe húzódik, bizonyos értelemben eltávolodik a valóságtól. Mindenáron békességet akar, a napi konfliktusok elkerülése érdekében feláldozza valódi értékeit. Elveszíti érdeklődését, elhanyagolja szellemi fejlődését. A dolgok egyre inkább csak úgy megtörténnek vele. Eközben a kilences egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, egyre inkább haragszik önmagára és másokra. Haragját azonban elfojtja, belső érzései egyre kevésbé tudatosulnak benne, elmerül a mindennapi rutinban,és szokások rabjává válik.
Végső soron mindennel és mindenkivel megszakad a kapcsolata – beleértve önmagát is
Leromlott:
A leromlott kilences háttérbe szorul, passzív, egyre inkább a tehetetlenség szobra. Energiahiányos ember, aki nem tud dönteni, képtelen felelősséget vállalni. Belső békéje fontosabb a barátságnál, emberi kapcsolatoknál, a nyugalom oltárán feláldozza karrierét, munkáját, házastársát, gyermekeit – még saját magát is. Az élet lényeges, fontos dolgairól nem vesz tudomást, ezekben a végsőkig befolyásolható, apró dolgokban makacs, és sziklaszilárdan ellenáll minden változásnak.
Már minden energiáját a valóság távoltartására fordítja ezért befolyásolhatóvá, függővé, sőt, gyámolításra szorulóvá válik. Vagyis pontosan azt éri el, amitől legjobban félt: elveszteti önmagát, belső stabilitását, függetlenségét.
A személyiségfejlődés útja:
A kilencesnek meg kell tanulnia felismerni, elfogadni, és feldolgozni haragját. Meg kell értenie, hogy a konfliktus nem valami mindenáron elkerülendő, rossz dolog, hanem természetes jelenség, melynek megoldása nem rombolja, hanem fejleszti a kapcsolatokat. Meg kell tanulnia nemet mondani, megkülönböztetni az agressziót az önérvényesítéstől. Meg kell tanulnia túllépni kényelemszeretetén, és folyamatosan fejleszteni önmagát, képességeit.
Ha a kilences elfogadja önmagát, és teljes kapcsolatba kerül a valósággal, akkor rendelkezni fog mindazzal az erővel és képességgel, ami bármely helyzet kezelésére alkalmassá teszi.
Fejlett személyiség:
Ha a kilences teljesen kihasználja képességeit, rátalál önmagára, valóban önállóvá, független, autentikus személyiséggé válik. Képes azonosulni másokkal megérteni a másik álláspontját, miközben nem érez kétséget önmagával szemben sem. Elfogadja a valóságot olyannak, amilyen, benne él, békében van vele. Nincs szüksége a szépítésre, képes szembenézni a problémákkal és megoldani azokat. Képes a konfliktuskezelésre és a megbocsátásra, nyugalma, belső biztonsága másokra is csillapítóan hat. Bízik másokban, önmagában és az életben, képes a szeretetre, másokat is fenntartó gondoskodásra. Nem törődik pozícióval és presztízzsel – paradox módon mégis könnyedén ér el bármit.
Inetgáció/dezintegráció
Példák: Abraham Lincoln, Ronald Reagan, II. Erzsébet királynő, C. G. Jung, Marc Chagal, Arany János, Hamvas Béla, Szabó István, Kertész Imre, „Micimackó”