Hűséges, Szövetséges, Lojális, Kételkedő, Vitapartner, Az ördög ügyvédje, Hős
Erősségei: Megnyerő, kedves, barátságos. Könnyen teremt kapcsolatot, rendkívüli alkalmazkodó képesség jellemzi, igazi csapatjátékos. Fontos számára a bizalom, közel tud kerülni az emberekhez, igazi közösségteremtő. Szorgalmas, kitartó és áldozatkész, környezetében stabilitást és biztonságot teremt. Képes előre látni, felmérni a problémákat, és megoldani azokat. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, szavahihető, megbízható. Hűséges és lojális emberekhez, eszmékhez, szervezetekhez, vagy akár egy feladathoz.
Jól tűri a stresszt, vészhelyzetben bátorság, könnyedség jellemzi, aktív és cselekvőképes marad.
Fő indítéka: Biztonságra törekszik, azt akarja, hogy elfogadják, szeressék és támaszt találjon.
Fő félelme: hogy elhagyják, elárulják, nem kap támogatást, egymagában elveszettnek érzi magát.
Jellemző mondata: „Teszem a kötelességemet.”
Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:
A hatos a legellentmondásosabb személyiség az enneagramban. Rendkívül különböző, ellentétes jellemek tartoznak ide, a személyiség mélyén azonban ugyanazok a kérdések, törekvések dolgoznak.
A hatos mindig a fejében akarja megfejteni a világot, végtelen párbeszédet folytat saját magával. Mivel az eszében él, könnyen elveszti a kontaktust az érzelmeivel és testével.
A legfontosabb területek, amik a hatost mozgatják a félelem, a függőség és a bizalom. Nagy szélsőségek között ingadozhatnak: a túlzott aggodalmaskodástól a szélsőséges vakmerőségig, a belső autonómiától a tekintély-személyektől való dependenciáig, a teljes elköteleződéstől a mindenben való kételkedésig, az őszinte, naiv bizalomtól a totális bizalmatlanságig. Attól függően, hogy e szélsőségek között a hatos hol foglal helyet igen különböző karaktereket találunk, de azt is látnunk kell, hogy élete során (a személyiségfejlődés vagy leromlás folyamatában) egyazon személy is nagy mértékben változhat.
Minden hatos életében központi szerepet játszik a félelem. Néhányan szorongók, aggodalmaskodók, szinte fóbiások lesznek, másokból pedig éppen ellenkezőleg, mintha teljesen hiányozna a félelem. Ők a „kontrafóbiások” nincsenek tudatában félelmüknek, sőt,
a veszély szinte vonzza őket. Toronyugrókat, sziklamászókat, ejtőernyősöket találunk közöttük. A félelem hiánya, a bátorság érzése rendkívül fontos a számukra.
A félelemmel szorosan összefügg a biztonság kérdése. A hatos a mindennapjait érintő egzisztenciális kérdésekben nem szeret kockáztatni. Lemond az ismeretlenről és a kalandról a jelen struktúrában érzett biztonsága érdekében. Ha kockázatot kell vállalni, akkor a hatos – akár aggodalmaskodó akár kontrafóbiás – előre szeretné látni - a cselekvés kockázatának határait vagy paramétereit, a veszélyforrásokat, valamennyi lehetséges kimenetelt és következményt. Ezért a hatos rendkívül előrelátó, felismeri, és gyakran megelőzi a buktatókat.
Másrészt viszont – mivel minden lehetőségre nem lehet felkészülni – kételkedni kezd, hajlamos a habozásra, nehezen dönt és cselekszik. Valamennyi hatosra – az aggodalmaskodókra is – jellemző viszont, hogy válsághelyzetben remekül működik. Ha a veszély valós és egyértelmű, akkor bátran cselekszik, akár hős is válhat belőle.
A hatos sokra tartja függetlenségét, mégis erősen függhet másoktól. Nem bízik eléggé önmagában, ítéleteinek, döntéseinek helyességében, ezért keresi mások – számára fontos személyek helyeslését, támogatását, másrészt viszont nagyon nehezen viseli az alárendeltséget. Lényeges, egzisztenciájukat, biztonságukat érintő döntések előtt gyakran kikérik barátaik véleményét, tanácsát. Amíg úgy érzi, hogy az éltében szerepet játszó emberek támogatják, addig határozott és magabiztos, körültekintően és jól dönt, képes a cselekvésre, és igen jó vezető lehet.
A függőség – függetlenség belső konfliktusa határozza meg az autoritáshoz való viszonyát is. Egyrészt szinte keresi a tekintélyt – személyt, intézményt, szervezetet – ami mellett elkötelezheti magát és támogatást kaphat tőle. Másrészt nem tud megbékélni azokkal, akiknek hatalmuk van felette, vagy mások felett, harcosan kiáll az igazságtalannak érzett tekintéllyel szemben.
A hatos szinte mindig keres valamit, alapelveket, eszményt, valamiféle támaszt, tekintélyt, ami irányt szab életének, stabilitást, biztonságot nyújt. Szinte minden hatos - életében legalább egyszer - teljesen elkötelezi magát valami mellett, legyen az egy eszme, vallás, vagy szervezet. Rendkívül hűséges és lojális, felelősségteljesen, lelkiismeretesen és kitartóan dolgozik a magasabb célért. Hatékonyan tudja működésben tartani, vagy akár irányítani a szervezetet. Ha az elköteleződés túlzott, akkor a hatos hivatalnokká válik, megkérdőjelezés nélkül tartja be a szabályokat, követi a szervezet céljait.
A hatos elköteleződése tartós és mély, teljes azonosuláson alapszik. Rendkívüli csalódásként éli meg azonban, ha rájön, hogy a vallás, eszme vagy szervezet nem méltó a bizalmára. Ekkor személyiségének kétkedő oldala kerül előtérbe.
A hatos ugyanis mindenben kételkedik. (Az enneagram hallatán pl. erősen kételkedik abban, hogy ő hatos lenne. Egyáltalán nem szereti, ha bármiféle rendszerbe „beskatulyázzák”)
Mindenben kételkedik, és azt hiszi, hogy a dolgok nem azok, aminek látszanak. Ez gyakran a belső dialógusban nyilvánul meg, ahol saját magában is kételkedik. A kételkedés halogatásba torkollhat, s miatta a hatos képtelen valamit elkezdeni. Ez a halogatás Hamlet dilemmájában jelenik meg: ’Lenni, vagy nem lenni...” Kétségbe vonja saját képességeit és lehetőségeit, kétli azt, hogy jól választ, jól dönt. Aztán kételkedik a kétkedésben.
A hatos a leghűségesebb valamennyi személyiségtípus közül. Lojális egy vállalathoz vagy szervezethez, hűséges a barátságban vagy párkapcsolatban, de leginkább a családban.
A családhoz való hűség egy életre szól. Ez később áttevődik csoportokra és szervezetekre, de mindig jelen van az erős kötelességérzet a családdal szemben.
Gyermekkor:
A hatos életében az apa játszotta a meghatározó szerepet, hozzá kötődött erősebben, az ő kedvében akart járni. (Előfordul, hogy a tekintély-személy, a védelmező figura nem az apa, hanem nagyapa vagy idősebb testvér.) Arra a biztonságra vágyik, amit az apa helyeslése, elismerése jelent. Vágyakozik közelségére, elismerésre, ugyanakkor védekezik is ellene. Harcol a függetlenségéért, azt akarja, hogy támogassák, de ne nyomják el. Ez az alapja a hatosra annyira jellemző ambivalenciának, ellentmondásnak.
Sok hatosnak volt inkompetens apja (alkoholista, bukott vállalkozó, munkanélküli, vagy egyszerűen hiányzott a családból). Ilyenkor arról számolnak be, hogy 4-5 éves korukban már anyjukkal kellett törődniük. Felnőtt szerepet kellett felvenniük, mielőtt még készen álltak volna rá. Más hatosok életében valami családi titok lappangott (alkoholista anya, örökbefogadott gyerek, zsidó származás, amit a család titkolni akar, stb.) Ez a családi titok szoros kötést és lojalitást hoz a családon belül, és állandó készenlétet arra, hogy a titkot megőrizzék.
Csaknem minden hatos gyermeknél megjelenik a leselkedő rém, a „zsákos ember”. A hatos saját gondolataival riogatja magát. Korán – sokszor minden megfogható ok nélkül – foglalkozni kezdenek a halál gondolatával.
Gyengeségei:
A hatos gyorsan átlátja a helyzetet, könnyen megérti amit a másik mondani akar, ezért gyakran közbeszól, nem hallgatja végig a másikat. Túl sokat „agyal”, elveszti spontaneitását.
Ha a hatos túlzottan elkötelezi magát, tekintély-személyektől vár útmutatást, egyértelmű irányelvekre vágyik. Fél, hogy elveszti a tekintélyszemély támogatását, ezért kudarckerülő lehet. Fél a döntéstől, nem szívesen vállalja a felelősséget, ezért szabályok és paragrafusok mögé bújik. Túlzottan szabálytisztelő, a deviancia irritálja. Nem meri kimondani a véleményét, a közvéleményhez csatlakozik. Unalmas, hétköznapi figura lehet.
Ha bizalmatlanná válik, mindenhol hátsó szándékokat, indítékokat keres. Gyakran túlontúl aggodalmaskodó kekeckedő. Biztonsága érdekében szövetségeket köt, néha több szálat is mozgat egyszerre
A leromlás folyamata:
A leromlás akkor indul el, ha a hatos ragaszkodni kezd személyiségének valamelyik szélsőségéhez. Ha a félelem uralkodik el rajta, akkor kerüli a veszélyt, az aggodalmaskodás megbénítja, döntésképtelen, és a gyávaságig óvatos lesz. Ha a vakmerőség mellett tör lándzsát, esztelen cselekedetekre ragadtathatja magát.
Ha túl korán vagy túl erősen kötelezi el magát kételkedés nélkül, akkor kultuszoknak és erős vezetőknek követője lesz és elveszíti önállóságát. Ha biztonságérzetét szabályok, törvények betartása jelenti valósággal rabjává válik a külső normáknak.
Ha viszont egész személyiségét eluralja a kételkedés, nem marad fogódzó, ami megteremthetné biztonságérzetét. A bizalmatlanság, a tekintély és hatalom elleni hisztérikus küzdelem felőrli emberi kapcsolatait.
Leromlott:
A hatos addig lojális, amíg úgy érzi, hogy a csoport is az. Ha azt hiszi, hogy elárulták, akkor ezt saját árulásának igazolására használja.
A leromlott hatos túl gyáva ahhoz, hogy nyíltan állást foglaljon.
Félelem és bizalmatlanság érzésének kompenzálására ellenséges szándékokat vetít a körülötte levőkre. Mivel folyton kételkedik és rejtett motivációkat kutat, tekintélyelvű és szélsőségesen előítéletes lehet.
Állandó kisebbrendűségi érzéssel küzd, gyávának, haszontalannak tartja magát. Ennek ellensúlyozására erősen függővé, „tapadóssá” válik.
A személyiségfejlődés útja:
A hatos számára a legfontosabb feladat, hogy ellentétes késztetéseit, személyiségének ellentmondásait összhangba hozza. Nem kötelezheti el magát valamelyik végpont mellett, mert az szorongást szül, és előbb-utóbb ellentétébe csap át. Módot kell találnia arra, hogy személyisége mindkét oldalát fenntartsa, és fokozatosan csökkentse a feszültséget az ellentmondások között. Meg kell tanulnia önmagára támaszkodni, kapcsolatot teremteni saját belső tekintélyével, erejével legmélyebb tudásával.
Az egyik legfontosabb tanulnivaló számára, hogy a bátorság nem egyenlő a félelem hiányával. A bátorság azt jelenti, hogy az ember cselekvőképes marad félelmei mellett.
A személyét annyira jellemző hűséget használhatja a kételkedés ellenszereként. Azzal, hogy hinni kezd önmagában, és hű lesz magához, a félelem elveszíti jelentőségét. Elköteleződhet egy önmagán túlmutató cél mellett, miközben egészséges kétkedését megőrizve nem kell félnie az egyoldalúvá, elvakulttá válástól.
Fejlett személyiség:
Ha a hatos megtanul önmagára támaszkodni, hisz magában és az életben, képes megbirkózni szinte bármivel. A válsággal nyugodtan és határozottan tud szembenézni, másoknak is át tudja adni magabiztosságát és bátorságát. Legmélyebb érzéseit is szabadon ki tudja fejezni, őszinte, barátságos, kölcsönös, egyenrangú kapcsolatokat tud kialakítani másokkal. Támaszt nyújt, de képes e is fogadni azt.
Igen hatékony és jó vezető lehet, nyugalmat, józanságot és racionalitást sugároz, képes előre látni – és ezzel megelőzni – a problémákat. Elkötelezetten – de nem elvakultan – képes dolgozni egy ügyért.
Inetgáció/dezintegráció
Példák: Napoleon, Adolf Hitler, V. I. Lenin, Woody Allen, Sigmund Freud, Krishnamurti, Jane Fonda, Kern András, Lendvai Ildikó, „Hamlet” „Malacka” a Micimackóból