A cigaretta valóságos laboratórium: égése során dohányból és papírból több ezer különböző vegyi anyagot állít elő, s köztük igen sok a mérgező. Nemcsak a nikotin árt tehát, hanem a cigaretta "ízét" kölcsönző kátrány, és az égés során keletkező szénmonoxid is.
A tüdőt elsődlegesen a dohányfüst kátránytartalma károsítja. A tüdő egészségesen köhögésrohammal válaszol az őt ért inzultusra. Minden dohányos emlékszik erre első próbálkozásaiból. Ha már nem köhögünk, az azt jelenti, hogy a csillószőrök károsodtak. Ez pedig minden tüdőt érintő ártalom első lépése. A baktériumok megtelepedése könnyebb a dohányos tüdejében, ezért alakul ki a krónikus hörghurut, amit azok a köhögési rohamok jeleznek, amivel a dohányos a napját kezdi. Az állandó kátránybevitel miatt tüdőhólyagocskák (alveolusok) válaszfalai átszakadnak, ez tüdőtágulást (emfizémát) okoz. A tüdő tágul, miközben a légzőfelület csökken, a mellkas hatalmas hordó alakúvá válik, de elveszti rugalmasságát. Mindezek eredőjeként a szervezet egyre kevesebb oxigénhez jut, ennek jele a fokozódó légszomj. Mivel a kátrány rákkeltő anyagokat is tartalmaz, elősegíti a szájüregi- és gégerák kialakulását, nem is beszélve a tüdőrákról, amelynek előfordulása dohányosoknál 15-20-szor gyakoribb, mint a nemdohányzóknál.
A dohányfüstnek igen magas a szénmonoxid tartalma is. Tudnunk kell, hogy a szénmonoxid hozzákötődik a vörösvértesteinkben található vérfestékhez, a hemoglobinhoz. A hemoglobin szállítja tüdőnkből az oxigént a sejtekhez. Mivel azonban a szénmonoxid kb. kétszázszor könnyebben kötődik hozzá, mint az oxigén, minden egyes szénmonoxid molekula elfoglal egy hemoglobint, amely ezután nem tud oxigént szállítani. Így voltaképpen krónikus szénmonoxid-mérgezés alakul ki: a sejtek kevesebb oxigénhez jutnak Ennek tünetei a fáradékonyság, csökkent terhelhetőség, a koncentrálóképesség romlása, esetleg fejfájás, alvászavar.
Maga a nikotin a vegetatív idegrendszeren keresztül szinte valamennyi szervünkre hat, de el elsősorban a keringést károsítja. A nikotin ugyanis a vegetatív idegrendszer átkapcsolási helyén, az ún. ganglionokban hat, kis adagokban serkenti mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus idegeket, nagy adagokban pedig gátolja azokat. Ezzel magyarázható, hogy a dohányos a cigarettát egyszer élénkítő, másszor meg nyugtató, ellazító hatása miatt szívja. Egyúttal fokozza a mellékvesében a stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin) termelését, ezáltal a szív gyorsabban ver, az erek szűkülnek, a vérnyomás emelkedik. Mindez elősegíti az erek elmeszesedését, fokozza a trombózis, az infarktus veszélyét is. Szinte csak dohányosoknál fordul elő az alsó végtagi érszűkület, mely váltakozó sántikálással (claucatio intermittens) jár: a láb vérkeringési zavara miatt járásközben erős fájdalom, lábikragörcs jelentkezik, s a betegnek időről időre meg kell állnia. Ha a beteg nem képes lemondani a cigarettáról, előbb-utóbb elveszítheti a lábát.
A nikotin a paraszimpatikus idegrendszer működését is fokozza. Serkenti a belek mozgását, a perisztaltikát, ezért hatása sok dohányos számára nélkülözhetetlen a székürítés szempontjából. Másrészt a nikotin fokozza a gyomorsav termelését is, ez magyarázza a fekélybetegség nagyobb gyakoriságát dohányosoknál.
A dohányzás az ivarmirigyeknek is árt. Mindkét nemben csökkenti a nemi hormonok szintjét, ezáltal csökkenti a libidót, a nemi vágyat. (A XVII. században, amikor a dohányzás a katolikus egyházban halálos bűnnek számított, a szerzetesek, papok azt hozták fel védelmükre, hogy segítségükre van a cölibátus betartásában.) A nőknél menstruációs zavarokat okozhat, elősegíti a kötőszövetek idő előtti öregedését, a ráncképződést, s a változás kora is előbb következik be. Mivel a dohányos nők csonttömege is alacsonyabb, a korai klimax miatt a csontritkulás kialakulása is valószínűbb.
Fog, bőr, szag
Pzsichológia