Bert Hellinger figyelt fel arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet minden esetben csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki kiterjedt családunkhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. A tagokból összeáll egy új egész, ami több mint részeinek összege.
Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon módosítja, vagy akár irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud. Van, hogy a szülők története nem engedi, hogy ideális környezetet biztosítsanak a gyereküknek, aki így csak sok hiány és fájdalom árán tud felnőni.
A terápia lényege és célja, hogy megértsük és elfogadjuk a múltat, úgy, ahogy volt. Megköszönjük életünket szüleinknek úgy, ahogy azt adni tudták. Amit pedig nem tudtak megadni, ami fájt, hiányzott, azt el kell engedni, le kell mondani róla. A megértés nyomán képesek leszünk tisztelni szüleinket egyszerűen azért, mert az Életet – az ő lehetőségeik szerint – megadták. A tisztelet nem függhet attól, hogyan viselkedtek velünk, nem függhet tehetségüktől, erkölcsi magatartásuktól – semmitől. Az ő tiszteletük ugyanis az Élet tisztelete ezen keresztül pedig a saját magunk, a saját életünk tisztelete. Ennek a tiszteletnek része női és férfi részünk elfogadása, ami pedig harmonikus párkapcsolataink, szülővé válásunk feltétele.
A családállítás rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy a generációkon keresztül „átörökített” terheket végre letegyük. Mindezt sokszor a katarzisig mélyülő érzelmi átélés kíséri. A családállítás csoportos és egyéni foglalkozás keretében is történhet.