Útifüvek (Lándzsás vagy keskenylevelű útifű, Plantago lanceolata)

A növény jellemzői: Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik. Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élő, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs, rövid szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, áprilistól júniusig nyílnak. Két közeli rokona a széles levelű útifű (Plantago maior L.) és a közepeslevelű útifű (Plantago media L.). Gyógyászatilag mind a három faj levelei felhasználhatók, de a lándzsás útifű levele a leghatásosabb.

Hatóanyagok: A levelek nyálkát és cseranyagot, flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, iridoidokat (aukubint) tartalmaznak.

Gyűjtés: A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét hasznosítják gyógyászati célra. Május-június folyamán érdemes gyűjteni.

Hatások: baktériumölő, gyulladáscsökkentő, nyálkaoldó és köhögéscsillapító

Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
Az aukubin hatóanyagnak köszönhetően az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, nyálkaanyagai miatt pedig kitűnő  nyákoldó és köhögéscsillapító.
A köhögés önmagában nem káros, hiszen szervezetünk fontos védekező mechanizmusa, így szabadulnak meg a légutak a szennyeződésektől, lerakódott káros anyagoktól. Ezért a köhögést nem csillapítani, hanem megkönnyíteni kell. A lándzsás utifű kivonata bevonatot képez a nyálkahártyán, ezért kiválóan alkalmas a kínzó köhögési inger csökkentésére, egyúttal gyulladásgátló és baktérium-ellenes hatással is rendelkezik. Nyákoldó és görcsoldó, köptető hatása miatt a lándzsás útifű hörghurut kezelésére is jól bevált. Dohányos, idült hörghurutban szenvedő betegeknél a reggeli köhögési rohamokat jelentősen enyhíti. Sok dohányos állítja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában. Használják gyomorégés, gyomorhurut esetén is. A lándzsás útifű szirup kellemes ízű, gyerekeknek is ajánlott köhögéscsillapításra, hurutoldásra. 
Külsőleg:
Összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén.
Ha útifűlevelet kis darabokra tépkedve a sebre tesszük, hamarabb gyógyul!
A szájnyálkahártya-, és torokgyulladása esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.
Borogatás formájában a bőr gyulladásainak kezelésére használható.

Elkészítés:
Tea: 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet 2,5 dl forró vízzel leforrázunk,  10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Mézzel édesíthető.
Szirup: 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet 3 dl vízzel leforrázunk, hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük. Ezután újra felforraljuk, kis lángon besűrítjük be, és 150-200 g mézet keverünk hozzá.
Borogató-, gargarizálószer: 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet leöntünk 2,5 dl hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk.

Kombinációk más gyógynövényekkel:
Kakukkfűvel és ökörfarkkóróval kombinálják hurutoldó, köptető teakeverékekben.

Ellenjavallat, figyelmeztetés: Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!