A tarackot a legtöbben nehezen kiirtható gyomnövénynek tartják, és mit sem tudnak gyógyhatásáról.
A növény jellemzői: Pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. Szántóföldek, kertek,útszélek,folyópartok növénye. Több méternyire kúszik a talajban, többszörösen elágazik A szárak (szalmaszár) 60-120 cm magasak, hengeresek, el nem ágazók, kopaszok. Lomblevelei a föld feletti szár nóduszain erednek. A levéllemez kékeszöld színű, a felszíne érdes tapintású, a fonáka sima, kopasz. Virágzata végálló kalász. A kalászkák 5 virágúak.
Hatóanyagok: polifruktán (inulinszerű triticin), nyálka-poliszaharid, szaponin, cukoralkohol ( mannitol, inozitol), illóolaj, agropyren poliin, vanillosid, fenilkarbonsavak, kovasav, szilikátok.
Gyűjtés: hosszú és elágazó tarackjait, virágzás idején (június-augusztus) gyűjtik
Hatások: vizelethajtó, antibiotikus
Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
Vizelethajtó, vizeletképzést fokozó szer hatását hólyaghurut, és vesehomok esetén esetén lökésterápiában alkalmazzuk. A népgyógyászatban köhögés, légcsőhurut ellen, reumatikus panaszokra, enyhe hashajtóként is használják.
Külsőleg:
Lemosó- borogatószerként vagy fürdőbe bőrbetegségekre, főleg pattanásos bőrre alkalmazható.