A növény jellemzői: Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tarozik. Árnyas erdők, bükkösök, gyertyánosok évelő növénye. Márciustól májusig virágzik Virága bimbóként piros, kinyílva bíboros, majd fokozatosan megkékül (a színt a sejtnedv savassága befolyásolja). . A virágzás után kifejlődő nyári tőlevelek hosszú nyelűek, fehér foltosak (innen a növény magyar neve). Termése makkocska.
Hatóanyagok: kovasavat, nyálkát, flavonoidokat (kempferol, kvercetin), cseranyagokat és allantoint tartalmaz.
Gyűjtés: tőleveleit használjuk, gyűjtési ideje a június-augusztus hónapokra esik.
Hatások: Köptető, köhögéscsillapító
Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
Nyálkatartalma révén bizonyítottan segít légzőszervi megbetegedések ellen. Köptető, köhögéscsillapító hatású. Régen TBC ellen használták, azonban ez az antibiotikumok felfedezése óta feledhető, legfeljebb kiegészítő kezelésként jön szóba. Az enyhe lefolyású, meghűléses eredetű felső légúti hurutok enyhítésére alkalmas.
A homeopátiás szerek és teakeverékek alkotórészeként légcsőhurut, hörghurut és tüdőasztma ellen használják.
Külsőleg:
A népgyógyászatban fagyott testrészek borogatására használják.
Elkészítés:
Tea: 2 táskanál szárított tüdőfűlevelet 2,5 dl forrásban levő vízzel leforrázunk, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
Köhögéscsillapító, köptető, meghűlés elleni teakeverékek alkotórésze.
Ellenjavallat, figyelmeztetés:
Allantoin-tartalma miatt hatását a legújabb kutatűsok megkérdőjelezik.