A növény neve onnan származik, hogy termését a medvék nagyon kedveli.
Az észak-amerikai indiánok termését és levelét élelmiszerként fogyasztották, a levelet pipadohányként is füstölték. Más, kedvelt gyógynövényekkel ellentétben, a medveszőlőre csak a 18. század közepén figyeltek fel az orvosok.
A növény jellemzői: A hangafélék (Ericaceae) családjába tartozik, havasok lejtőin, sziklás hegységeken előforduló örökzöld törpecserje. Bőrnemű levelei visszás tojásdad alakúak, örökzöldek. Fürtökbe csoportosuló kicsi, fehér és rózsaszínű virága, piros áfonyára emlékeztető élénkpiros bogyótermésése van.
Hatóanyagok: Fő hatóanyaga az arbutin és a metil-arbutin, de tartalmaz még cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat is.
Gyűjtés: A növény levelét és leveles hajtását hasznosítják, ezek egész évben szedhetők, a legjobb késő nyáron gyűjteni.
Hatások: antibakteriális, fertőtlenítő, vizelethajtó
Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
A medveszőlő enyhe vizelethajtó és jó baktérium-ellenes hatású fertőtlenítő szer. Hólyag, húgycső- és vesemedencegyulladás esetén alkalmazzák. Felfázás, női kismedencei problémák esetén kíváló gyógyhatással bír.
A medveszőlő antibakteriális hatása arbutin tartalmának köszönhető, amelyből a lúgos vegyhatású közegben szabadul fel a tulajdonképpeni hatóanyag, a hidrokinon. Hatása tehát a vizelet lúgosságától függ. Ezért a kezelés során szigorú lúgosító diétát kell tartani: friss gyümölcsöt és zöldséget tetszés szerint fogyaszthatunk, húst és tejterméket lehetőleg egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségben. A lúgos vizeletet hosszú távon érhetjük el a növényi táplálékot tartalmazó diétával, a hólyaghurut ill. más húgyúti fertőzés azonban akut betegség. A vizeletet tehát a lehető leggyorsabban kell lúgossá tennünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a teához fél teáskanál vagy késhegynyi nátrium-hidrogénkarbonátot (szódabikarbónát) adunk. A kezelés alatt bő folyadékbevitel is szükséges.
A tudomány a medveszőlőteát kiegészítő terápiaként ajánlja a hólyag- és vesebetegségekben, viszont óva int a hosszú távú alkalmazástól, mert hidrokinonmérgezést okozhat. Általában nincs is szükség hosszas kúrára, mert időben és helyesen alkalmazva a medveszőlőlevélből készített tea az akut panaszokat legkésőbb három nap alatt csökkenteni tudja.
Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a medveszőlőlevélnek nagy a csersavtartalma. Ha ez teljes egészében belekerül a teába, nagyon megterheli az emésztőrendszert. Ezen úgy segíthetünk, hogy a teát hidegen készítjük el.
Elkészítés:
Tea: hideg vízzel érdemes elkészíteni, így magas csersavtartalma nem kerül be teljes mértékben a teába. 1 teáskanál levelet 2,5 dl hideg vízzel leöntünk, és 6-10 órán át áztatjuk, (közben időnként megkeverjük), majd leszűrjük.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
Gyulladásgátló és vízhajtó hatású gyógynövényekkel kombinálhatjuk pl. kamillával, cickafarkkal, zsurlóval. Teakeverékekben nem kell tartanunk a hidrokinon toxikus hatásától, és a túlzott csersavbeviteltől sem, viszont a vizelet lúgosítására ilyenkor is figyelni kell!
Ellenjavallat, figyelmeztetés:
Magas cserzőanyag-tartalma miatt émelygést, hányást okozhat.
Teáját egy hétnél tovább ne fogyasszuk! Évente legfeljebb 5 kúra ajánlott!
Túladagolás és hosszan tartó alkalmazás során májbántalmak fordulhatnak elő.
Várandós és szoptatós anyáknak, 6 éves kor alatti kisgyermekeknek TILOS!