A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölték, Ezt a módszert már az ókori görögök is ismerték, Hippokratész is javasolta.
A növény jellemzői: A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. A vízpartok, nyirkos, nedves rétek, árokpartok évelő növénye. A a martilapu virágai jóval a levelek megjelenése előtt bújnak ki a földből. Májusban megjelennek a felül zöld, alul ezüstfehér, nemezes levelek.
Hatóanyagok: A levélben nyálkaanyagok, cseranyagok, pirrolizidin alkaloidok (szenkirkin), flavonoidok találhatók. A virág cseranyagot, sárga festéket, nyálkát, illóolajat, fitoszterineket tartalmaz.
Gyűjtés: Mind a virágát, mind a levelét hasznosítják. A virágot márciusban, a levelet a nyári hónapokban gyűjtjük.
Hatások: Nyálkaoldó, köptető és gyulladáscsökkentő
Gyógyászati felhasználás:
Belsőleg:
Köptető, nyálkaoldó, gyulladásgátló tulajdonsága miatt a légzőszervek hurutos
megbetegedésiben: hörghurut, gége- és torokgyulladás esetén alkalmazhatjuk. Elhúzódó köhögés és rekedtség ellen ajánlatos naponta többször mézes martilaputeát inni jó forrón. Idős emberek köhögésénél, a hörgök hurutjánál, gyulladásánál különösen jól bevált.
A népi gyógyászatban az asztmás betegségben szenvedők a levelét pipába tömve füstölik görcsös köhögés ellen. 1-2 hétnél tovább ne alkalmazzuk!
Külsőleg:
A martilapu levelek erős főzetéből készített borogatással,vagy pakolással bőrgyulladást, bőrfekélyeket kezelhetünk.
Elkészítés:
Tea: Fél teáskanálnyi martilapulevelet vagy 1 reáskanál virágot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Pakolás: a friss leveleket péppé zúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
Köhögéscsillapító, köptető teakeverékhez a martilapuvirágot és -levelet, ökörfarkkóróval, virágot, tüdőfüvel és lándzsás útifűvel társíthatjuk.
Ellenjavallat, figyelmeztetés: Pirrolizidin alkaloid tartalma májkárosító, rákkeltő lehet, ezért tartós, vagy nagyobb adagban történő fogyasztása nem javasolt. Várandós és szoptatós kismamáknak, gyerekeknek TILOS!