A növény jellemzői: A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozik. Tövistelen, 1-3 méter magas, lazán ágas cserje vagy bokorfa, sima kéreggel, csaknem vízszintesen elálló és ritkásan leveles ágakkal, melyek könnyen törnek. A kéreg fiatal korban zöld, később szürkésbarna, hosszú, keresztben álló szürkésfehér paraszemölcsökkel. Ha a kérget óvatosan megkaparjuk, a kaparás helyén rozsdavörös színűre változik. A levelek szórt állásúak, széles elliptikusak, szélük ép és gyengén hullámos. Virágai magányosak vagy csomókba tömörülnek. A nedves, lápos területeket kedveli.
Hatóanyagok: A kéregben lévő (di)antron glikozidok tárolás során glükofrangulin A és B, valamint frangulin antrakinon glikozidokká alakulnak.
Gyűjtés: A növény ujjnyinál vastagabb ágainak kérgét hasznosítják gyógyászati célokra. A gyűjtési idő áprilistól augusztusig tart. A gyógyhatás kialakulásához egy év tárolás szükséges.
Hatások: esős hashajtó hatású, de van hánytató tulajdonsága is.
Gyógyászati felhasználás: Erős hatása miatt általában csak teakeverékben használják. Epe- és májteák, fogyasztószerek alkotórésze. Alkalmi hashajtásra (pl. orvosi vizsgálatokhoz) használható, de tartós székrekedés esetén nem, mert izgatja a beleket, görcsöket okozhat, és végső soron súlyosbítja az alapbetegséget („lusta bél”).
Elkészítés:
A kéregből a hatóanyag kb. 5 percig tartó főzéssel oldódik ki.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
Más, enyhébb hashajtó hatású gyógynövénnyel, pl. szennával vagy anyalevéllel kombinálható, de tartósan így sem javasolt!
Ellenjavallat, figyelmeztetés:
Terhes, szoptatós anyáknak, 12 éves kor alatti gyerekeknek TILOS!
Ne alkalmazzuk vastagbélgyulladás esetén sem. Tartós, rendszeres fogyasztása nem ajánlott, mert izgatja a beleket, és hosszú távon súlyosbítja a székrekedést.