A növény jellemzői:
A ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozik. Védett növény. Hazánkban termesztett cserje. Kétszeresen fűrészelt levelei 3-5 karéjosak, fonákjukon sárga mirígyekkel. Áprilisban virágzik, virágzata lecsüngő fürt, termése augusztusban érik. Ekkor ízletes, C-vitaminban gazdag szörp és lekvár készíthető belőle.
Hatóanyagok: A levéldrog flavonoidokat, procianidineket, illóolajat és C-vitamint tartalmaz. A gyümölcstermés a C-vitamin mellett E- és B-vitamint, valamint karotint és vasat is tartalmaz.
Gyűjtés: levelét gyűjtjük a tavaszi és a nyári hónapokban.
Hatások: vizelethajtó
Gyógyászati felhasználás:
A levélből készített tea vizelethajtó hatású, ezért magas vérnyomás, vesebetegségek esetén ajánlják. A népi gyógyászatban alkalmazták reumás és köszvényes panaszokra.
A gyümölcsök forrázatát a száj, torok gyulladásaira használják öblögetőként, a forró gyümölcslevet, pedig izzasztó, erősítő és ízjavítóként meghűléses betegségek esetén.
Magjának zsíros olaja gamma-linolénsavban gazdag, melynek premenstruációs szindróma valamint a neurodermatitisz kezelésében tulajdonítanak jelentőséget.
Elkészítés:
Tea: 2 teáskanálnyi szárított levéldrogot 2,5 dl vizzel leforrázunk, 5-6 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Kombinációk más gyógynövényekkel:
A gyümölcslevet ízjavítóként adhatjuk meghűlés elleni teakeverékhez.
Ellenjavallat, figyelmeztetés:
Nagy mennyiségben fogyasztva nyálkahártya irritációt válhat ki. Beszűkült vesefunkció, szívelégtelenség miatt kialakult ödémák kezelésére ne alkalmazzuk