Perfekcionista, Reformer, Maximalista, Uralkodó
Erősségei: Lelkiismeretes, fegyelmezett, és tisztességes. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, nagy gonddal készül fel a kis és nagy feladatokra egyaránt, és a lehető legjobban végzi el azokat. Precíz, rendszerető, igen nagy munkabírása van. Igazságérzete nagyon fejlett, a morális értékek fontosak a számára. Pontos különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között, elveihez szigorúan ragaszkodik. Racionális, ésszerű, logikusan gondolkozik. Jó a memóriája, szereti a számokat, a mérhető, összehasonlítható egységeket. Önálló, gyorsan és magabiztosan dönt és cselekszik. Jó szervező; átlátható, működőképes szervezetet épes létrehozni. Emberi kapcsolataiban nyílt, őszinte, egyenes.
Fő indítéka: Jó akar lenni, összhangban élni és cselekedni lelkiismeretével. Belső integritásra vágyik, arra, hogy gondolatai, érzései, szavai, tettei teljes összhangban legyenek.
Fő félelme: hogy „tökéletlen”, hibás, sőt, valamiképpen bűnös is. Hogy a többiek elítélik. Hogy szubjektív érzései, késztetései eltérítik a helyes útról.
Jellemző mondata: „Igazam van”
Intrapszichés folyamatok:
Az egyes legjellemzőbb vonása, hogy mindenben tökéletességre törekszik, és ennek érdekében elnyomja az ösztöneit, szükségleteit is. Határozott elvei vannak arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezekhez szigorúan tartja magát. Igen magabiztosnak tűnik, de biztonsága nem önmagában, hanem eszményei helyességébe vetett hitben gyökeredzik. Állandóan és önkritikusan figyeli önmagát, dolgozik saját tökéletesítésén. Másrészt viszont meg van győződve arról, hogy tökéletesen igaza van, mindenki másnál jobban tudja, hogy az adott helyzetben mi a teendő.
Állandóan tökéletességre törekedni – ez rendkívül nagy teher. Az egyes nagyon nagy mértékben kritikus magával szemben. Szinte olyan érzése van, hogy a lelkiismerete állandóan szemmel tartja. Gyakran korholja, szidja magát, elégedetlen, mint egy szülő, akinek semmi sem elég jó.
Mindez bűntudatot és szorongást kelt, az pedig dühöt, haragot szül másokkal, és a tökéletlen világgal szemben. Azonban dühösnek lenni az egyes számára nem oké, mert az a kontroll elvesztését jelenti. Gyakran a dühöt azért nem fejezheti ki nyilvánosan, mert ez udvariatlan, helytelen lenne. Az egyes dühbe jön, majd saját magát hibáztatja. Vagy azt vizsgálja, hogy helyénvaló-e dühösnek lenni.
Eközben az egyes azt látja, hogy mások nem élnek és cselekszenek az ő elvei szerint. Pedig az egyes pontosan látja, milyennek kellene lennie a világnak, a dolgok hogyan működhetnének tökéletesen. Ezért szinte kényszert éreznek arra, hogy „megjavítsák” a dolgokat, a környezetükben élő embereket. Kritikussá válik, helyreigazít, rámutat a hibákra.
Az egyes rendkívül sokat tud dolgozni. Precíz és módszeres, megbízható, betartja a határidőket, gyakran előfordul, hogy egy perc szünetet sem enged magának, ha kell, nem alszik, nem eszik, amíg feladatát el nem végezte. A pihenés, a vakáció egyébként is nagy erőfeszítés a számára. Rendkívül nehéznek érzi, hogy semmit ne csináljon, gyűlöli az időt vesztegetni.
Sok egyes számára nagyon nehéz egy nagyobb szervezetben, bürokráciában dolgozni. A bürokratikus szervezetek ugyanis tele vannak hibával, ésszerűtlenséggel, viszont nemigen tűrik, hogy „megjavítsák” őket. Az egyes harcol azért, amit helyesnek vél, nehezen köt kompromisszumot, a megalkuvás távol áll tőle. Másrészről viszont kiváló vállalkozó, üzletember lehet, aki jól tud egyedül, önállóan dolgozni, vagy a semmiből a saját elképzelései szerint jól működő szervezetet tud létrehozni.
Gyermekkor:
A gyermek egyest általában szigorúan, következetesen nevelték. Megbüntették, ha rossz volt és megjutalmazták, ha jól végezte a dolgát. (Sok egyes számol be szigorú erkölcsi elveken alapuló vallásos nevelésről.) A szülők sokat vártak el, és a gyerek komolyan vette ezeket az elvárásokat.
Gyakran egy domináns, tekintélyelvű szülő volt a családban a másik szülő a háttérbe vonult, vagy ott sem volt. Sok egyes családjára jellemző az apa hiánya, vagy az, hogy a gyereknek nincs kapcsolata az apjával. A gyerek úgy érezte: neki kell „apáskodnia” önmaga felett.
Az is lehet, hogy a családban olyan zűrzavar uralkodott, hogy a gyerek kénytelen volt korán felnőni, és kialakítani saját szabályrendszerét, amelyhez azután igazodhatott. A kis egyes így korán igen erős felelősségtudattal – egy „beépített” belső szülővel, felettes énnel rendelkezik.
Gyengeségei:
Elégedetlen a valósággal, úgy érzi, neki kellene mindent jobbá tenni. Ettől gyakran fáradt, rosszkedvű. Érzelmeinek, haragjának elfojtása miatt könnyen válik személytelenné, könnyen lesz türelmetlen és merev. Rendkívül kritikus, akadékoskodó lehet, kontrollál, utasítgat, és nem veszi figyelembe mások igényeit.
Munkamániája miatt hajlamos a stresszre, könnyen görcsössé válik. Rendszeretete könnyen hajlik túlzott pedantériába.
A leromlás folyamata:
A túlzott törekvés a tökéletességre egy idő után perfekcionalizmussá válik: ha valami nem tökéletes, akkor semmit sem ér. Az egyes kezd mindent feketén-fehéren látni: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, tökéletes vagy pocsék. Egészséges kritikai hajlama ítélkezéssé válik.
Elvhűsége, eszményekhez való ragaszkodása is eltorzul. Egyre fontosabbnak érzi, hogy meggyőzzön mindenkit, egy hittérítő magabiztosságával védelmezi álláspontját. Beszédstílusa prédikálásba torkollik, egyfajta felsőbbrendű moralitás érzését tükrözheti, leereszkedő, felsőbbrendűségről tanúskodik.
Ahogy eluralkodik a munkamánia, az egyes úgy veszti el spontaneitását. Egyre ritkábban engedi meg magának, hogy azt tegye, amihez kedve van. A pihenést, szórakozást időfecsérlésnek érzi, lemond róla, hogy idejét komolyabb dolgokra fordíthassa.
A rend, a tisztaság mindig fontos az egyes számára. Része módszerességének, szervezettségének. A leromlás folyamatában azonban öncéllá válhat. Az egyesek gyakran élnek olyan házban, ahol a gyep katonásan rendben van. Semmiféle elburjánzás. Precízen lenyírva, lehetőleg geometriai formákba illesztve.
Leromlott:
A leromlott egyesnek rendkívül fontos, hogy mindig igaza legyen. „Én megmondtam” – hallhatjuk tőle minduntalan. Más semmivel sem elégedett, bírává válik, aki ítélkezik, büntet és jutalmaz. A világ megmentőjének érzi magát, mindent kontrolálni, ellenőrizni akar. Perfekcionalizmusa már a munka rovására megy, hiszen rendkívül nehéz együtt dolgozni vele, ő pedig képtelen az alkalmazkodásra.
Önkritikusságuk előbb önmarcangolássá válik, később – ha a felettes én nyomása már elviselhetetlen – az egyes kivonja magát a megrovás alól. Úgy érzi: mivel ő tudja, mi a helyes, ez mindenképpen igazolja őt. Így hihetetlenül képmutatóvá válhat, aki a más szemében a szálkát is észreveszi, de a magáéban a gerendát sem. Bármilyen összehasonlításból önmagát hozza ki győztesnek, magát teljesen jónak, egyenesnek és hibátlannak látja. Képmutatásával nemcsak elriasztja az embereket, hanem eléri, amitől legjobban félt: elvei ellenére él, és a többiek el is ítélik őt.
A személyiségfejlődés útja:
Az egyenek összhangba kell hoznia érzéseit, vágyait késztetéseit elveivel, világképével. Fel kell ismernie hogy, nincs „egyedül üdvözítő” szabályrendszer, olyan, ami mindenkor, mindenhol, mindenkire egyaránt érvényes, és mint mérce, mindig alkalmazható. Ha szubjektív oldalát felvállalja, és integrálja személyiségébe, összhangba kerül az objektív valósággal. Elfogadja, hogy úgy is elég „jó” ahogy van, s nem tökéletes, csak „még jobb” akar lenni.
Fejlett személyiség:
A fejlett egyes elfogadta saját tökéletlenségét, integrálta „árnyékát”, önmagával és másokkal szemben elfogadóvá és toleránssá válik. Rendkívüli ítélőképességre tesz szert, környezete bölcs tanácsadónak tekinti. Változatlanul erősen kötődik eszményeihez, értékeihez, azonban ezeket nem akarja ráerőltetni másokra. Elfogadja, hogy mindenkinek szabadságában áll a maga módján felfedezni az igazságot, elismeri a másik jogát a tévedésre. Nem követel, és nem fenyeget, példájával mutat utat.
Bűntudat és hibáztatás nélkül elemzi önmagát, magának is megadja a tévedés jogát, hibáját készségesen elismeri, vállalja érte a felelősséget.
Képes a legfontosabb dolgokra koncentrálni, helyesen dönteni és cselekedni. Elveiért kiállva hihetetlenül bátor lehet, hajlandó önmagát, vagyonát, sőt, életét is veszélyeztetni.
Inetgáció/dezintegráció
Példák: Robespierre, Martin Luther King, Mahatma.Ghandi, Raul Wallenberg, Khomeini Ayatollah,
G.B.Shaw, Lev Tolsztoj, John Lennon, Margaret Thatcher, „Róbert Gida” a Micimackóból